Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Sütő és harag
SÜTŐ ÉS HARAG 120 VALERIA DUCEA lyed a vallási ideák és elvek absztrakt világába, ami megzavarhatja a laikus néző ideológiai és politikai felfogását. Harag György magas színvonalú előadásának azonban sikerült a darab intellektuális és művészi szempontból igazán értékes momentumait kidomborítani. Harag, a szigorú és világos egyszerűségnek mestere, ez alkalommal is megtalálta a szöveg specifikus és domináns jellegét. Szervét Mihály drámáját, minden téves aktualizáló kísérletezés nélkül, a megfelelő tér-idő és kulturális jegyek mentén helyezte el az eszmék összecsapásának szimbolikus keretébe. Tóth László konvencionális díszlete a modernitás eszméjét hivatott hangsúlyozni. Az előadás a szerző alapgondolatát hangsúlyozza: az ember helyzete a vallásos fanatizmus sötét, fojtó légkörében tragikus. Az előadás komor és jéghideg képei, melyek minden felesleges részletet nélkülöznek, felkavaró tömörséggel és az érzelmek összpontosításával idézik fel a terrornak és a félelemnek azt a légkörét, amelyben a darab hőse önmagát megtagadni kényszerül. A rendező, hogy a szöveg statikus és diszkurzív jellegét színpadszerűvé tegye, a cselekményt maximális feszültségben bonyolíttatja le. Ennek viszont az a következménye, hogy a szerepek egysíkúvá váltak, illetve a szerzői szándéktól eltérően az ellentmondásos személyiségjegyek elvesztették életszerűségüket. Ezért számomra úgy tűnt, hogy hiába kitűnő a szereposztás, az amúgy mesterien rendezett darab nem nyújtott megfelelő teret a színészi alkotásnak. Kálvin szerepére Lohinszky Lorándot kérték fel Marosvásárhelyről. A nagy szerepekre hivatott színész sajátos játékstílusa a kifejező egyszerűségen és mélységen alapszik, ezért ez alkalommal is nagy érdeklődéssel követtem játékát. Biztosan és jól alakította Kálvin szerepét, hatásos őszinteséggel és visszafogottsággal emelte ki a szerepből fakadó bigott szárazságot. Mégis úgy hiszem, hogy még alaposabban, még összetettebben gondolhatta volna végig. Szervét megrajzolásában is nagyobb részletességet és változatosságot szerettünk volna látni. Héjjá Sándor ugyan odaadással és meggyőződéssel alakította, de a jellemfejlődést nemkívánatos egyhangúság fenyegette. A szereplistán természetesen több történelmi személyiség található, de minket, amint látható, a két főszereplő érdekelt. Ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy elismerjük Barkó György, Senkálszky Endre, Bisztrai Mária, Köllő Béla, Katona Éva, Pásztor János és Vadász Zoltán különleges színészi erőfeszítését ebben a felelősségteljes előadásban. 2976 Ambrus László fordítása
