Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Sütő és harag
ABLONCZY LÁSZLÓ Út a bitóhoz Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja Harag Györgynek rusztikus, kemény, kegyetlen, véres látomása volt a Kolhaas-történetről. S ez a vízió képek sorából áll össze. A színpadi látvány kibontja, értelmezi és szuverén jelentésrendszerré építi Sütő András munkáját. Néhány kép az akasztófához vivő útból - Harag színpadán. Az indítás: a sötét színpadon deréktői Nagelschmidtet megvilágító fényben hangzik el a Kolhaas-ballada. Se nosztalgia, se siratás túlérzelmessége nincs Vadász Zoltán hangvételének. Mint egy sóhajtás. Mozdulatlanság. Mircea Matcaboji hatalmas faépítményű kapuja zárja a hátsó teret, jobb oldalon ferdén egy hatalmas vályú, túlsó oldalán egy pad. Nem a nagelschmidti zaklatottság uralja a jelenet hangvételét, mint például a kaposvári előadásban, hanem a nyugalom. Héjjá Sándor - Kolhaas - még a pádon, kezére dűlve; vitázik. A disputának azért ritmusa van, a szóvágások nem esnek szét poénokká. Idill és poézis is jellemzi a jelenetet, ahogy a gyermek bújócskázik az udvaron, majd a Lisbeth-tel való együttlét. Kolhaas szerelmi vallomása: átöleli asszonyát, szép szavai közben a vályúból finoman vízzel locsolja kedvesét, majd a pádon egymásba ölelkezve csókolóznak: Héjjá Sándor és Sebők Klára az Énekek énekéből kibontott bensőséges kapcsolattá élik gyanútlanul ezt a mozdulatlannak tetsző kapun belüli világot. Kolhaas döbbeneté. Szinte moccanatlan merevséggel fogadja, ahogy a fegyveresek házába betörnek. Nagelschmidtet keresik. Védelemre becsület, békességes szóértés, lám nem elég! S egy korábbi, s elkövetkező vitával mélyebbre utaló gesztus: amikor Nagelschmidt a pénzért lehajló vámosra kurjant, s az ijedtében nekirontana, Héjjá ráveti magát, s testével védi meg barátját. Heves párbeszéd lobban persze kettejük között, de a Sütő-szöveg jelentette kapcsolaton túlmutató, ahogyan Harag értelmezi összetartozásukat; s aztán átölelve újra szót értenek.
