Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Második rész: Drámajáték irodalmi művek tanításakor
dig a művészetben alapvető eszközként megjelenő pillanat ábrázolásának megragadása, mégpedig egy meglehetősen statikusnak tűnő művészeti ág, a szobrászat révén. így elképzelhető az is, hogy ezt az órát akár egy irodalomesztétikai bevezető rész megfelelő helyén, akár egy művészettörténetet tárgyaló anyagrészben használjuk fel, például, ha az érett reneszánsz jellegzetességeiről beszélgetünk. Ennek némiképp ellentmond az, hogy idősebbeknek (tizenhattizennyolc éveseknek) ajánlom a foglalkozást elsősorban, hiszen ők azok, akik már elegendő tudással rendelkeznek és életkoruknál fogva őket érdekli igazán ez a téma, melynek címe: Az ölelés. 3. A foglalkozás elvégezhető 2x45 perc alatt (ez esetben szerencsés, ha egymás után következő két órát használunk fel, nem túl jó az óra két fele között nagyobb szünetet tartani), és elegendő hely kell hozzá, hogy a tanulók szabadon mozoghassanak. A foglalkozás egyszerű asszociációs körrel indul: mi jut eszünkbe arról, hogy ölelés? Nagyon érdekes, hogy bár a jelenlévők legnagyobb része pozitív fogalmakra és a szerelem témakörére asszociál majd, szinte minden csoportban vannak néhányan, akik becsempészik gondolatainkba a tágabb értelmezési lehetőséget is (például magány, félek, idegen seb.). Meglepő, hogy nagyon ritkán gondolnak ekkor még a szülő-gyerek ölelés motívumára, ez ebben az életkorban — úgy látszik - éppen a háttérbe szorul. Szinte az asszociációs kör folytatásaként haladva jelenítünk meg néhány szót a Radnóti-versből. Ez többféle játékkal is történhet: a húzott szavakat elmutogatják társaiknak, kitaláltatják barkochba-módszerrel, akár asszociálhatnak mellé kifejezéseket, míg a többiek rá nem találnak a megadott szóra. A szavak a következők: álom, csönd, ringatózik, gyermek, hallgat, ijeszt (a szavak sorrendje a kitalálás során tetszőleges.) Ha minden szavunk összegyűlt, ezeket valamilyen módon láthatóvá tesszük diákjaink számára (felírjuk a táblára, kitűzzük a húzott szavakat stb.), és ezek kapcsán kezdjük a beszélgetést. Ilyenkor mindig megkérjük a tanulókat, hogy aki netán felismeri a verset, az se nevezze meg, csak jelezze, hogy tudja, melyik műről van szó. Ez azért fontos, mert nem érdemes ezen az úton továbbmenni, ha a csoporc nagy része ismeri az alkotást, akkor a kiosztott szöveggel próbálunk közeasszociációs kör szavakból vers 167
