Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Bevezetés
mutathatnak bizonyos összefüggések feltárásához vagy akár lehetőségeket a számonkéréshez. Mindemellett természetesen ezeknek a foglalkozásoknak eredményeképpen a tanulók részesei lesznek a drámajátékban meghatározó elemként jelenlévő átélés élményének, saját tapasztalatokat szereznek egy-egy művel kapcsolatban, így nevelési céljainkkal összhangban fejlődik kommunikációs és együttműködési készségük, empátiás képességeik és még sok más fontos tulajdonságuk - tehát a személyiségük is. A könyv első része az irodalomórákon gyakran használt játékokat gyűjti csokorba —a rendezés szempontja itt a felhasználás célja, haladásának iránya pedig a csoporttal való találkozástól az érettségi vizsgáig mutat: az ismerkedő, szintre hozó játékoktól az összefoglalás, rendszerezés játékaiig. A második rész a törzsanyag néhány témakörének feldolgozásával példákat mutat a drámajáték irodalomórákon való alkalmazására. Itt a sokféleség érzékeltetése volt a cél, a drámajátékok segítségével jól bejárható számtalan út, lehetőség felvillantása, így ezekben a fejezetekben általában az adott mű több különböző megközelítési lehetősége is megjelenik. Bár a két rész egymásra épül, nem minden, az első részben említett játékforma található meg a második rész foglalkozásaiban és nem csak az első részben említett játékok kerültek be a második részbe. Ezért az első részben is rengeteg példa, felhasználási lehetőség olvasható, és a második részben is található sok gyakorlatleírás. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: azt csak az adott helyzetben, az adott gyerekcsoport ismeretében dönthetjük el, hogy mit, mikor, miért tartunk érdemesnek vagy szükségesnek drámajátékkal feldolgozni. Itt fokozottan érvényes az egyébként minden tanórára igaz mondás: egy azonosan felépített és levezetett drámaóra kiválóan sikerülhet az egyik alkalommal, és csapnivaló lehet máshol, más közegben. Nagyon sok minden függ az adott gyerekcsoport vagy osztály „személyiségétől”: mindig olyan feladatokkal kínáljuk meg őket, mely örömteli izgalmat és kihívást, nem pedig kínos vagy unalmas, esetleg ellenszenves perceket szerez nekik, így tehát hangsúlyozzuk: a drámapedagógiai foglalkozások leírásai ritkán alkalmazhatóak kész „receptként”: mindig az adott tanár és az adott osztály számára átformáltan, a résztvevők ízléséhez és stílusához igazítva működhetnek csak. Fontos kiemelni azt is, hogy az itt bemutatott órák között vannak könnyebb, kezdő csoportoknak is alkalmas gyakorlatsorok, de többségüket már a drámajátékkal jó ideje foglalkozó, „gyakorlottnak” nevezhető 8
