Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)

Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban

Hermia Demetriust (III. felvonás, 2. szín) és kicsit később „féregnek”, „kígyónak" is titulálja, ellenben a Helénába szerelmes Lysander Hermiát nevezi „macskának", és még sorolhatnánk a hasonló példákat. Az állatok szóképekben általában gyakran tűnnek fel, itt szinte lépten-nyomon találkozunk velük. Egyrészt oka lehet ennek a természetközelség (maga az erdő, mint színhely is ide kapcsolható, akárcsak az ardennes-i erdő, az Ahogy tetszik helyszíne), másrészt pedig az állati ösztönök, indulatok jelenlétének hangsúlyozása is.

A borzalom és a tündérség kettőssége Puck alakjában egyesül. O a varázslatok végrehajtója — akinek neve is több van: Puck, Robin pajtás, Hobgoblin - segítő, de kegyetlen manó, aki gyakran saját mulatságára követi el durva csínyeit. Ha Oberon nem szedné ráncba, ördöginek, félelmetesnek is tarthatnánk tevékenységét. (Egyes feltevések szerint a „Puck" szó maga is ördögöt jelöl, úgy ijesztgették vele a gyerekeket, mint a lidérccel.) Okos, gyors, mint a gondolat, nem ismeri az idő és a tér korlátáit, képes arra, hogy megsokszorozódjon, és a tréfa a mindene. Oberonnal szemben is tiszteletien, nem tudjuk, gonosz tréfái mikor a véletlen művei, mikor szándékosak. Figurájának ismeretében kétkedéssel fogadjuk utolsó ígéretét: „Robin megjavítja magát”, és magunkban számítunk arra, hogy a manó tréfáinak bármikor mi is áldozatul eshetünk. Dramaturgiai szerepe jelentős: ő az események bonyolítója és továbbvivője. Színpadi élete rendkívül sokféle: játszották már férfiak és nők, öregebbek és egészen fiatalok. A rendező elképzelésétől függ, jó vagy gonosz jellemvonásai válnak hangsúlyosabbá.

A Szentivánéji álom korabeli kritikusai eléggé lesújtóan vélekedtek a műről. „Ennél szárazabb, nevetségesebb darab még nem került elém” - vélekedik róla egy 1662-es néző. Ritka is volt a teljes dráma előadása, rendszerint csak a mesteremberek históriáját játszották vásári bohózattá torzítva. Megközelítően teljes előadásról csak 1840-től van adat. Helyenként a természetábrázolás túlsúlyára törekedtek (egy 1911 -es előadáson például nyulak szaladgáltak a színpadon), helyenként a misztikum volt fontosabb (például a tündéreket aranyra festették). A mű alapján sok zenés változat is született, közülük érdemes megemlíteni Mendelssohn kísérőzenéjét, melynek nyitányát a szerző tizenhét éves korában írta, 1826-ban. A teljes kísérőzene 1843-ban készült el, legismertebb része a Nászinduló, mely máig is egyik legnépszerűbb esküvői zenénk.

83