Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban
A Szentivánéji álom magyarországi története is igen változatos. Arany János előtt Vörösmarty Mihály foglalkozott a mű lefordításának gondolatával, de ebből a tervből nem sok vált valóra. Arany viszont kétszer is lefordította a művet, először a 40-es években, német fordítások alapján. Ezt a változatot Szalontán műkedvelőkkel színpadra is állította, maga festette a díszleteket, kulisszákat eszkábált, a szereplőket is ő toborozta. Ez volt az első magyar nyelvű előadása a műnek. A második változathoz 1858-ban kezdett hozzá és 1863-ra készült el vele. Ezt már az angol eredetiből fordította, bár levelezésében sokat panaszkodott a nehezen megoldható nyelvi és verstani fordulatokra. (ARANY 1859:21 DAfordítás 1864-ben jelent meg, a Kisfaludy Társaság magyar Shakespeare-sorozatának első köteteként. Shakespeare születésének 300. évfordulóján, 1864. április 23-án mutatták be a Szentivánéji álmot a Nemzeti Színházban, Szigligeti Ede rendezésében, Oberon alakítója Egressy Gábor volt. Az előadás nagy sikert aratott, ennek kapcsán Gyulai Pál tanulmányt írt a műről, a magyar drámaelemzések egyik első munkájaként. 1867-ben a drámát Kolozsvárott is bemutatták, és azóta meglehetősen sokszor állították színpadra. 1869-ben Paulay Ede rendezésében, Mendelssohn kísérőzenéjével játszották. 1889-ben az Operaházban is bemutatták egy prózai feldolgozását, amint az akkoriban divat volt nagy klasszikusok előadásainál. 1909-ben annak a Hevesi Sándornak a rendezésében mutatta be a Nemzeti Színház, aki nemcsak nagyszerű rendező, de kiváló Shakespeare-kutató is volt egy személyben. Több Shakespeare-t elemző munkája jelent meg, és külföldön is képviselte hazánkat a Shakespeare-kutatók között. Hevesi a 20-as években nagyszabású Shakespeare-ciklus rendezésébe fogott, amely során a szerző jó néhány drámáját színre vitte. így 1921-ben és 1928-ban ismét színpadra állította a Szentivánéji álmot, immár arra törekedve, hogy munkája minél inkább a shakespeare-i szöveghez, elgondoláshoz és a korabeli angol színpadi hagyományokhoz közelítsen. Ezzel szinte megújította a magyar színházi hagyományokat, a teátrális stílus helyett a látvány kisebb szerepére és a természetességre helyezve a hangsúlyt. 1937-ben Németh Antal rendezésében mutatja be a művet a Nemzeti Színház, érdekessége, hogy a rendező a világhírű koreográfust, Miloss Aurélt bízza meg a táncbetétek elkészítésével (ismét Mendelssohn kísérőzené84