Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)

Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban

ébrenlét, valós és álombéli világ teljesen össze nem keveredik. Felébredve szinte mindenki szégyellj „álmát” (még Zuboly is), és örül, hogy ami megtörtént vele, az tulajdonképpen nem is történt meg. Szinte törvényszerű az is, hogy „álmaikat” a valóság Athénjében a józan és bölcs Theseus fejedelem egyszerűen nem hiszi el.......én nem hiszem/ Ez agg meséket s tündér babonát” — mondja józanul, ezzel a mű teljes középső része bizonytalanná, lebegővé válik. Megtörtént-e valóban vagy tényleg álom volt? De az V felvonásra ez már nem is fontos. Hiszen minden rendben, mindenki megtalálta a párját, a többszörös lakodalom estéjén felszabadultan kacaghatnak a bumfordi színjátékon. Az előző éjszaka sorsa a feledés.

Az álomszerűség mellett a mű másik fontos motívuma a varázslat, a csoda, a misztikum. Ennek legfontosabb eleme Oberon virágja, mely szerelem-virágként központi jelentőségű a műben. Emellett varázs-mondókákat és dalokat, altatókat és áldás-verseket is találhatunk a szövegben, melyek közül több érdekes módon inkább borzasztó, mint csábító. Gondoljunk csak a tündérek altatódalára a II. felvonás 2. színében vagy Puck bemutatkozó szövegére a II. felvonás 1. színéből!

És ezzel tovább is léptünk egy következő fontos motívum-csoportra, a rémképek sokaságára. Hogyan és miért kerülnek ezek egy tündérmesébe? - kérdezhetnénk, de a válasz egyszerű: hiszen mindig is ott voltak. A tündérmesék fontos része a borzalom ábrázolása, és az itt megjelenő motívumok (a kígyóval álmodás, a különféle rovarok és csúszómászók megjelenése stb.) illik környezetéhez. Másrészt ezek az elemek (pók, denevér, bagoly, csiga, féreg stb.) a boszorkányság, a népi bűbáj alapvető varázsszerei is. A hátborzongató és mégis szép képek tematikai és gondolati rokonságba hozhatók Mercutio Mab-monológjával a Romeo és Júliából, ahol a misztikus-mesei származás, a varázslat és a pici, ám az embernél sokkal nagyobb hatalmú lények ugyanígy megtalálhatóak.)

És ha már itt tartunk, feltűnő, hogy igen sok - apró és méretesebb -állat jelenik meg a műben, persze inkább csak a szóképekben, mint valóságosan. „Vadászebed vagyok” - mondja Heléna Demetriusnak, majd később így szól: „Olyvet galamb űz, s a szelídke gím tigrist vadász.” (II. felvonás, 1. szín) Oberon ezt mondja a virág hatalmáról: „az első tárgyat, mit ébredve meglát / Oroszlán, medve, farkas vagy bika, Majom vagy fürge pávián legyen, / Szerelme vad hevével üldözi” (II. felvonás, 1. szín). „Én rút vagyok, mint medve rút” — kesereg Heléna (II. felvonás, 2. szín), „Kutya!” — szidja

82