Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban
A bohózat mellett — ahogy jó reneszánsz vígjátékhoz illik — a tragédia is jelen van a komédiában. Persze csak óvatosan, szőrmentén, nehogy elrontsa a boldog hangulatot. Azt, amelyben Herminára halál vagy kolostor vár, azt, ahol a tündér-fejedelmek viszálykodnak, azt, ahol Robin kedvére csúfot űzhet bárkiből, és nem utolsó sorban azt a hangulatot, amely a csatában szerzett és ott legyőzött amazon-királynő esküvője miatt boldog. A szerelmesek boldogságukat hajszolva jutottak az erdőbe, de ott a reménytelen kergetőzés folyamán egyetlen pillanatra sem lesznek boldogok. A műnek ezek az elemei megbillenthetnék a komédia egyensúlyát, és hogy mégsem teszik, annak oka maga a cél: a szerelem bemutatása, akár a maga ambivalens mivoltában is. Mindemellett a Szentivánéji álomban ábrázolt szerelemnek van egy sajátos vonása: a szereplők minden belső indok nélkül utálják és szeretik meg egymást, a szerelem, mint sorscsapás érkezik és tűnik el, a szereplőknek inkább az érzelmeikhez, mint partnerükhöz van közük. Varázslat ez? Jelen esetben inkább „bábszínház”, ahol a báb-szereplőket Oberon irányításával Puck rángatja. Ez a képtelen kiszolgáltatottság talán a dráma legtragikusabb gondolata. Hogy mindez mégse fájjon olyan nagyon, Shakespeare kiemeli művét a valóságból és olyan motívumokkal szövi át, melyek mesévé szépítik. Ezek közül a motívumok közül az egyik legfontosabb az álomé, mely végigkíséri a teljes művet. Már a dráma címében is ott található. Június 24-e, Szent Iván éjszakája bűvös-bájos, vidám és varázslatos alkalom a néphit szerint, a tündérek is szeretnek ezen az éjszakán az emberekkel különféle tréfákat űzni. Ilyen tréfának szánhatta Shakespeare is komédiáját (habár az irodalomtörténészek szerint a cselekmény nem ekkor, hanem április végén és május elsején játszódik: ekkor a természet virágba borulásának ünnepére - és a legendás hős, Robin Hood emlékére - az volt a szokás, hogy éjfél után az ifjak és leányok a környező erdőkben zöld ágakat és virágokat szedtek, mellyel otthonaikat díszítették fel). Shakespeare azonban a bűbájos dátumhoz még az „álom” szót is hozzákapcsolta, mely így teljes egészében tündérmeséi képzetet kelt. Az erdőbeli képek valóban álombeliek: bizonytalanná válik a valós tér és idő, váratlan és hihetetlen események történnek az ott járókkal, és egymásra zsúfolódnak a különféle metaforák, virág- és állatmotívumok, hangok, színek, illatok. Az erdőben többen többször valóban elalszanak, és álmukban történtnek hisznek valós eseményeket, míg az álom és 81
