Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Bevezetés
BEVEZETES „A játékhoz sok munka kell. De amikor ez a munka a játék élményét adja, nem érezzük többé munkának. A színház-játék.” (Peter Brook) Több mint egy évtizede dolgozom magyartanárként egy budapesti gimnáziumban. Pályám kezdete óta foglalkoztat az a kérdés, hogy hogyan lehetne a megszokott frontális osztálymunkát időnként és helyenként egy konstruktívabb, közvetlenebb megoldással helyettesíteni, mely az ismeretek reprodukálása mellett élmény létrehozásával és megélésével segít közelebb egy problémához. A passzív befogadási forma így esetenként felváltható a nagyobb tanulói aktivitást követelő oktatási módszerekkel, melyek időigényesebbek, de talán több oldalról világítják meg a kérdést és főképp (legalább egyszer-egyszer) nem a tanárt, hanem a tananyagot helyezik az óra középpontjába. Természetesen a gimnáziumi oktatás célja nemcsak az ismeretek elsajátíttatása, hanem — vagy talán sokkal inkább — a személyiség fejlesztése. Ebben rendkívül nagy segítséget jelentenek a drámapedagógia különböző módszerei, melyek bármelyik szakórán illetve szakórákon kívül is alkalmazhatóak. Gyakran használunk belőlük osztályfőnöki órán, kirándulások idején, a magyar nyelv tantárgy oktatásának számtalan területén és persze az idegen nyelvek tanításakor. Ennek a munkának a célja mégsem ennek a területnek a feldolgozása, hiszen a ma már szerencsére igen gazdag szakirodalom rengeteg gyakorlatgyűjteményt és konkrét óravázlatokat is tartalmaz, melyeket bárki saját igényei szerint alkalmazhat. Itt és most kifejezetten az irodalomtanításban használható drámapedagógiai módszerekről lesz szó, melyek célja a személyiség fejlesztése mellett egy konkrét ismeretanyag elsajátíttatása. Azokról a lehetőségekről, melyek segítenek az irodalomtanuláshoz szükséges munkamódszerek elsajátításában, melyek eszközt jelenthetnek egy mű megközelítéséhez, utakat drámapedagógia az oktatásban drámapedagógia az irodalomtanításban 7
