Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban
függ ezekcől az alkotásoktól. Ahogy már említettük, a szigorúan vett esztétikai értékrend szerint gyakran találkozunk itt „rossz" művekkel. De — és a közösség értékítélete ebben mindig pontos - sohasem láthatunk hazugságokat vagy félmunkákat. És ez már önmagában is óriási értéknek mondható. A versek előadatása valószínűleg mindenki számára ismerős feladat, hiszen mindannyian felkészítünk versenyzőket a különféle szavalóversenyekre. Ezért az ezzel kapcsolatos ismeretek részletezése helyett egy — talán kevésbé ismert - módszert emelnénk ki, amely megint a többféleség hangsúlyozására épül. Diákjainknak azt a feladatot adjuk, hogy készüljenek fel egy adott vers előadására - tehát gondolják át, hol a tételmondat, keressék meg a számukra fontos kulcsszavakat, építsék fel a vers hangzási ívét, határozzák el, milyen tempóban, ritmusban beszélnek és hol tartanak szünetet, milyen zenei kifejezőeszközöket használnak fel a mondanivalójuk kiemelésére stb. — kétféleképpen. Mindkét megoldás legyen igaz, érthető, sőt: megindokolható módon felépítve. De a két megoldás különbözzön egymástól. Példaként jó közösen megalkotni egy egyszerű játékos vers előadásának többféle módozatát (például Egy szög miatt - iszonyodva, magyarázón, védekezőén, viccként előadva: ez mind belefér a vers szövegének értelmezésébe), hogy a gyerekek számára egyértelmű legyen, mit várunk tőlük. Ezek után próbálkoznak meg a feladattal - néha számunkra is megdöbbentő, félelmetes mélységeit sikerül ilyen módon feltárniuk egy-egy versnek. (Nálunk szép eredményt hozott például Shakespeare 75. szonett je, József Attila Tiszta szívvel vagy Radnóti Éjszaka című verse, de a választás természetesen megint teljesen szabad.) Még izgalmasabb a feladat, ha egy drámai jelenetet próbálunk feldolgoztatni önálló alkotómunkában. Érdekes - szinte ellentmondásos - tapasztalati tény: a két- vagy többszereplős jelenetek könnyebb feladatot jelentenek, mint a monológok. Ez tulajdonképpen örömteli tapasztalat is, hiszen azt jelzi, hogy a diákok hamar megtanulnak egymásban maximálisan megbízva és egymásra támaszkodva közösen dolgozni, és közösen vállalni a felelősséget is az elvégzett munkáért. Ezért jelenetek feldolgozásába már alsóbb évfolyamokban is érdemes bevonni tanulóinkat, de monológot csak már gyakorlott, felsőbb évfolyamos diákoknak adjunk feldolgozásra. verstöbbféleképpen jelenetek önálló feldolgozása 43
