Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban
Mihelyt mozdulataink az elsődleges jelentésükön kívül valami többletinformációt szándékoznak hordozni, mozgásunk absztrahálttá válik, hiszen mást is, többet is jelent, mint a látvány. Ha megtanulunk egy lassú ritmusú görög körtáncot és ezt saját örömünkre eltáncoljuk, konkrét mozgást végzünk. Ha ezt a táncot Antigoné siratótáncává emeljük és ebben a szerepben — görög kórusként — táncolunk, mozgásunk azonnal absztrahálódik, mert más jelentést is hordoz már. Ha gyerekeink megtanulnak egy rap-táncot, az nagyon kellemes feszültség- és energia-levezető szórakozás lehet, de ha a tánc két rivalizáló banda közötti harc színterévé válik, már jóval többről, absztrakcióról van szó. Viszont ha mi, mint a chioggiai nép, az esküvők örömére eljárjuk a furlánát, ez a tánc ettől még a konkrét mozgás szintjén marad. Munkánk során a mozgás mindkét szintjét használjuk majd. Egyik sem értékesebb számunkra, mint a másik, de a tánc mint „nyelv", kommunikációs forma igazán az absztrakció szintjén jelenik meg. Ne féljünk attól, hogy gyerekeinkkel koreográfiákat készíttessünk! Ehhez bevezető gyakorlatokként igen egyszerű „szótár-játékot” ajánlok: fejezd ki egy forgással azt, hogy „Nem!" és azt, hogy „Igen!”, ugyanannak az egyszerű lépéskombinációnak a felhasználásával azt, hogy „Nem félek tőled!”, illetve „Félek tőled!” stb. Ha a végletek megfogalmazása már könnyen megy, kezdődhet a finomítás. Fontos, hogy folyamatosan éreztessük: nincs egyféle jó megoldás, csak jó és kevésbé jó megoldások vannak. Következő lépés, ha egy közismert és rövid zenei anyaghoz (például Bartók Mikrokozmoszanak egy darabjához) különböző címeket adunk gyerekcsoportjainknak: Az ódon várban, Baleset, A kulcs stb. A fantáziánkat szabadjára engedhetjük. Az eredmény rendszerint egy, a pantomim és az absztrahált mozgás közötti etűd, mely már új kommunikációs nyelvként működik tanulóinknál. Az így kialakított nyelven rendkívül sok mindenről beszélhetünk. Használhatjuk kiindulásul és eljuthatunk ide eredményként. Megpróbálhatjuk megfogalmazni vele a kimondhatatlant. Kifejezhetünk vele tartalmat, érzést, hangulatot, világképet. Ábrázolhatunk szereplőt, helyszínt, kapcsolatot. Létrehozhatjuk és levezethetjük vele a feszültséget. Ha megkedveltetjük használatát, gyerekeink előbb-utóbb ugyanolyan öntudattal 34 konkrét és absztrahált mozgás koreográfiák
