Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban
hordoznak magukban, hogy gyakran minden drámapedagógiai funkció nélkül is érdemes megtanítanunk közülük egyet-egyet. Ebben rendkívüli mértékben támaszkodhatunk tanulóinkra. Az osztályokban mindig van egy-két rendszeresen táncházba vagy társastánc-klubba járó gyerek, aki örömmel megtanít bennünket kólózni, szirtakizni, polkázni vagy tangózni. Az adott tánc hangulata és a hely, a kor stb. hangulata között olyan szoros a kapcsolat, hogy rendszerint nem is kell kérdeznünk, a gyerekek maguktól ismerik fel az összefüggéseket. A tánc, az együttmozgás varázsa mindenképpen rendkívül erős hatású közösség- és személyiségformáló tevékenység. A szertartások, ősi kultikus táncok szerepét megvilágítandó magunk is készíttethetünk ilyesmit diákjainkkal. (Középiskolában ez csak a fiatalabbak játéka lehet, a nagyobbak már sokkal jobban szeretik az absztrahált mozgásokat.) Nagyon érdekes eredményt kapunk, ha minden előzetes információ nélkül kérünk tőlük valamiféle mágikus táncot. (Valószínűleg jobban motiváltak lesznek, ha nem a holnapi medvevadászat sikeréért, hanem a holnapi matekdoigozat sikeréért táncolnak, és nem a jó termésért, hanem a kirándulás alatti jó időért idézik meg a szellemeket.) Ha a próbálkozások végén megbeszéljük az átélt és átérzett tapasztalatokat, gyakorlatilag mindazok a jellemzők összegyűjthetőek, amelyeket a rítusokról tudniuk kell. (A ritmus, az ismétlés szerepe, a közösségvezető kiválasztása-kiválasztódása, a dallam-szöveg-mozgás összehangoltsága és szétválaszthatatlansága, a külső és belső szabályozottság érzete, az emelkedett hangulat megszületése, a kör mint térforma - ahol mindenki egyenlő, ahol mindenkinek helye van - spontán létrejötte, a „része vagyok az egésznek” öröme, a közös akarat lenyűgöző ereje stb.) Az így megélt tudás minden magyarázatot fölöslegessé tesz. Feladatunk csupán az információáradat rendszerezése. A szertartás-táncokra a későbbiekben is szükség lesz, de már más jelentésben. A szertartások, az ünnepség a tanítási dráma „költői jellegű" konvencióinak is részei, sőt, a konfliktusok megvilágításánál is sok segítséget adhatnak. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy ez már nem „az" a tánc, amelyről az imént beszéltünk. Nagyon lényeges, hogy mi magunk is lássuk világosan és diákjainkkal is értessük-tapasztaltassuk meg a konkrét és az absztrahált mozgás közötti különbséget. 33 szertartás-táncok
