Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban
Az emlékezet és a reprodukció készségének fejlesztését szolgálják a memóriagyakorlatok. Itt a megélt élmények részletező felidéztetése a cél, minél teljesebb és sokszínűbb válasz a „Milyen?” kérdésére. Fontos, hogy ne csak tárgyak, helyszínek, hanem színek, illatok, hangulatok leírása is tartozzon a feladatok közé. Minél pontosabbak, részletezőbbek a képek, annál egyénibbek és annál könnyebbé teszik a „beleérkezést”: az „ott vagyok” - élményvilágának létrehozását. Ha a valóság képeinek leírása sajátjukká válik, nem nehéz átlépni belőle a fantázia képeihez, melyek az irodalom megélésének nélkülözhetetlen eszközei. Nagyon jó játék például egy-egy novella helyszínének ilyen módszerrel való megjelenítése (például Mikszáth, Móricz, Csehov írásai), de szoktuk úgy is játszani, hogy egy-egy mellékszereplőről kérdezzük meg egymást: „Milyen?" (például Voltaire: Candide — Pococurante, Shakespeare: Romeo ésJúlia — Mantova hercege, Moliére: Tartuffe — Tartuffe inasa stb.) Olyan figurát válasszunk, akiről lehetőleg nagyon kevés a szövegben lévő adat, de személye közelebb visz a mű egészéhez. Miután a fantázia sokirányú, ennél a játéknál fontos szabály az „ami elhangzott, az igaz” törvénye, nehogy egymásnak ellentmondó állításokba ütközzünk. A készségfejlesztés nagyon fontos területe a memoriterek világa. A cél itt megint kettős: egyrészt a szövegtanulás valóban fejleszti a memóriát és rendszerint az elsajátított szövegek értelmezése is mélyebb a csak olvasottakénál, másrészt a megtanult anyag elmondandó, bemutatandó, előadandó. És ez újabb nagyszerű lehetőséget ad számunkra: a különböző értelmezési lehetőségek felvonultatását, melyek kifejtésére a későbbiekben kerül sor. Ajánljunk megtanulásra szállóigét, verset, novellát vagy egyéb prózarészletet és természetesen drámai jeleneteket is! Itt azonban nagyon fontos a személyes választás lehetősége: mindenki azt a művet választhatja, amelyet legközelebb érez magához. (Például a Petőfit tárgyalandó fejezet végére tíz szabadon választott Petőfi-verset, az Arany-fejezethez hat verset és két balladát, Csehovnál egy választott monológot stb.) Persze ez történhet másképp is. Adhatunk személyre szóló memoritereket is, például különféle jeleneteket Shakespeare vagy Moliére műveiből, esetleg különböző verseket vagy más efféléket (néha nem is igen titkolt a pedagógiai célzatosság), és ezeket hallgatjuk meg közösen az órán. Az előbb említett előnyökön kívül így kapcsolatba kerülünk különböző — nem a kötelező irodalomhoz tartozó — művekkel, műrészletekkel is (például Shakespeare: 111. Richard memóriagyakorlatok 25
