Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)

Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban

írásbeli feladatok

Az írásbeli feladatokat minden irodalomtanár a saját ízléséhez hangolja, és ez nagyon helyes: még a számunkra izgalmas kérdésekről sem gyerekjáték elolvasni negyven dolgozatot, hát még olyan témákról, melyekhez semmi közünk. Feltétlenül hangsúlyozni kell itt a sokféleség előnyeit: minél többféle alkotást kérünk diákjainktól, annál szélesebb skálán tanulnak meg biztonságosan fogalmazni és annál könnyebb dolguk lesz az írásbeli érettségi vizsgán is. Az írásbeli feladatok közül most a fantázia és az íráskészség együttes fejlesztésére alkalmas alkotómunkát emelnénk ki. Ez rendszerint természetes az epika műnemén belül, de mindhárom műnem palettájáról lehet önálló alkotásokat kérni.

versírás

Itt ismét nem művészi értékű teljesítmények létrehozása a cél, mégis nagyon fontos, hogy gyerekeink középiskolás korukban írjanak például verset - hexametert, szonettet, epigrammát, dalszöveget stb. - és drámákat is. Ezzel egyrészt magától értetődő természetességgel sajátítják el az adott műfaj szabályait és kötöttségeit, másrészt ez a tudás sajátjukká is válik, hiszen nemcsak megtanulták, de használták is. Mód van a játékosság és a humor megjelenésére az órán, sőt a közös alkotómunkára is (dráma például mindig csoportmunkában készül.)

drámaírás

A drámák természetesen rövidített változatúak: például válassz ki a három tanult mondakörből egy drámában feldolgozható konfliktust, és írj belőle antik tragédiát, melynek szerkezete a következő: prologosz — paradosz — epeiszodion — sztaszimon — kommosz — exodosz. Két színész, a kar és a karvezető áll rendelkezésedre. Ez a munka — mely előadva nem több öt-hét percnél - egy dupla órában gyönyörűen elvégezhető.

Vagy például írj egy commedia dell’arte kanavászt, melyben az alaptípusok közül használj öt szereplőt, és legyen benne egy - bármilyen fajta - lazzo. Az előadás — mely szintén körülbelül öt-hét perces — természetesen improvizációra épül.

Diákjaink rendkívül szeretik ezt a munkaformát, melynek legnagyobb értéke, hogy egy órán bemutatott (a csoportok számától függően) háromhat színdarabban egy osztály 80-90%-a „színre lép”, és ez nem feszültséget, hanem a játék természetes örömét nyújtja számukra.

24