Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Második rész: Drámajáték irodalmi művek tanításakor
hangsúlyosabbnak, és ez megegyezik a korabeli felfogással is. A szobor tökéletesen kidolgozott, befejezett, a márvány mindenütt teljesen lecsiszolt. Az alakok jellegzetes reneszánsz szépsége vitathatatlan, és már korában is megmutatkozó nagy sikere hozzájárult Michelangelo későbbi jelentős munkái megrendeléséhez. Másodikként az úgynevezett firenzei Piétat használjuk fel. Itt Michelangelo ötvözi a hagyományos témát a Szentháromság-témával. Az 1550- 55 között született, a firenzei dómban található Piéta is a Szentháromság-típushoz tartozik. A holttestet ketten tartják vertikálisan karjukban, míg a Krisztus mögött látható negyedik alak uralkodik a csoporton. A Szentháromság-típus két angyalának szerepét itt most a Szűz és Mária Magdolna játssza, a Szűz hagyományos szerepét pedig Nikodémus csuklyás alakja foglalja el, Vasari szerint Michelangelo önarcképével. Nikodémus gyengéd mozdulattal emeli a holttest jobb karját, mint aki a testet Magdolna felől Mária felé igyekszik közelíteni, s közben gyengéd, védő mozdulattal teszi bal kezét az anya vállára. A két oldal jelképes értelme szerephez jut: a jobb oldal—Magdolnáé —az élet, a bal oldal —Máriáé —a halál oldala. Ellentétben a római Piéta statikus, nyugalmi állapotával, itt az egész csoport mintha mozgásban lenne. Ennek oka az, hogy olyan érzésünk van, mintha a középpontban lévő Krisztus teste folyamatosan lefelé csúszna és ezt a mozgást akarnák a többiek karjukkal lassítani. Ezt az érzést segíti elő a test mellvonalában kifeszülő lepeldarab is. A figurák nem önállóak, szorosan egybeolvadnak, kivétel közülük talán Magdolna alakja. (O egyébként nem egyértelműen Michelangelo alkotása, hiszen ezt a szobrát a mester összetörte és később egy tanítványa, Tiberio Calcagni illesztette össze, és ő fejezte be Magdolna alakját is.) Itt is sok a drapéria, de jelenléte jóval kevésbé fontos, mint a római Piéta ban. Az alakok itt érintik egymást, többszörösen is. Nikodémus átfogja Mária vállát és tartja Jézust felkarjánál fogva, Mária átnyúlva Jézus karja alatt megtámasztja a mellkasáé, Magdolna jobb keze Jézus combját tartja. A halott Krisztus-test karjai is részt vesznek ebben az együttes „ölelésben”: a bal kar Magdolna vállát fogja át, a jobb pedig Mária térdét. A karok együttesen is ívet formálnak: Krisztus jobb karja szinte Magdolna jobb karjában folytatódik, majd Krisztus bal karja folytatja az ívet felfelé, ezzel párhuzamosan fut Mária bal karja és végül Nikodémus jobb karja is. Ez a körívszerű vonal — melyben mind a négy szereplő részt vesz - helyezkedik el a kompozíció középpontjában, ebből csúcsosodik ki -170
