Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

Lakos Anna: Egy előadás háttere

ehettek. Együtt táncoltak régi ismerőseikkel, a Honvédesekkel. Az egyik táncos archív felvételek segítségével magyarázta s nagy türelemmel és kedvességgel tanította nekik a magyar táncokat. Nagyon megszerették Pétert, s az, ami akkor egy magyar táncos és a wuppertaliak között történt, jellemezte az egész tanulmányutat: az embereken keresztül ismerték és szerették meg az országot.

Míg a táncosok önmagukban, vagy Bauschsal dolgoztak, a többiek járták a maguk felfedező útját. Mathias Búrkert, a zenei szerkesztőjük bejutott a Rádióba és válogathatott felvételeket. Ugyanígy az MTA Zenetudományi Intézetétől is kapott segítséget. Bari Károly is gazdag zenei anyagot adott át neki.

Tarpán él egy tanár, aki megtanította a falubelieket citerázni, több zenekart alakított gyerekekkel, felnőttekkel. Fantasztikusan szépen játszanak. Hatalmas szalonnasütést rendeztek a tiszteletünkre, s ott játszottak a citerások. Magyarázták a dalokat, a dallamokat, Mathias Burkert pedig az össze számot felvette.

A jelmeztervező, Mario Cito egy itteni, textil szakon végzett iparművész lánnyal bújta az Ecserit meg a boltokat: anyagokat válogattak. Egyszer csak azt látjuk, hogy a táncosok ötvenes évekbeli fürdődresszekben rohangálnak fel-alá a Trafóban, s erre aggatnak fel mindenféléket, amiket vagy magukkal hoztak, vagy összeszedegettek, vásárolgattak itt-ott, régiségboltokban, egyebütt. Vettek például egy ódon nagy tükröt. Mikor kérdeztük: mire kell ez nekik, a válasz csak ennyi volt: soha sem lehet tudni, mi mire lesz egyszer jó.

Peter Pabst, a látványtervező is ezt mondta, amikor értetlenkedtem: miért videózza kitartóan a budapesti Állatkert zsiráfjait. O különben végigvideózta az egész turnét.

56