Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

Lakos Anna: Egy előadás háttere

Több napra leköltöztünk Nyírbátor környékére. Ezt ők kérték, mert kedves ismerőseikkel akartak ott találkozni. Az együttes fennállásának huszonötödik évfordulójára ugyanis meghívták azokat a táncosokat, zenészeket s egyéb művészeket, akiktől valami fontosat tanultak, valami meghatározó élményt kaptak. Magyarországról a Honvéd Együttest meg a Kékláng nevű, cigányzenét játszó nyírségi társulást. Az volt a kérésük, hogy szeretnék megismerni azt a vidéket, ahol ez a Kékláng él és működik. így aztán három napig barangoltunk a Nyírségben, jártunk Tákoson, Csarodán, Tarpán, Nyírbátorban, Nyírmihálydiban.

Ez utóbbi faluban, a hatvanas-hetvenes években épült vendéglő kibetonozott teraszán egy Amarosávé nevű együttes fogadott bennünket. Zenélt a banda, bádogkanna, kanalak, hegedű... Mikrofonok, erősítők-mintha valami ünnepség lett volna. Középen egy pár táncolt, őket kérték meg, hogy a vendégeknek mutassák be a táncaikat. Gyűlt a falu apraja-nagyja, megjelent egy mezítlábas asszony is. Tartása, megjelenése, viselkedése alapján kiemelkedett a többiek közül. Nem elsősorban az életkorából adódóan volt tekintélye. Mindenki felfigyelt rá. A fiatalabb wuppertaliak próbáltak bekapcsolódni a táncba. A mezítlábas asszony a tánc közben felmérte a helyzetet, s rövid idő alatt megállapíthatta, hogy a vendégek feje egy másik asszony, aki csendesen, visszahúzódva figyelte az eseményeket. A cigányasszony odament Bauschhoz és felkérte táncolni. Bausch szabadkozott, de egyszerűen nem lehetett kitérni az erős akaratú, vidámságot és derűt sugárzó cigányasszony elől. O lett a főnök. Bauscht táncba vitte.

De nemcsak Bauscht vitték táncba, hanem Alfredo Corvinót is, aki Bausch tanára volt. Bausch ragaszkodásának és szakmai bizalmának, megbecsülésének gyönyö-57