Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

Nádas Péter: Pina Bausch, a testek filozófusa

ben bemutatta önmagát. Valószínűleg valamilyen szigorú szekta tagja volt, s feltehetően kishivatalnokként dolgozhatott egyháza szolgálatában. Arca halotthalványra sápadt, egész teste megfeszült és reszketett, ám valójában nagyon is uralkodott a hangján és a tagjain, csakhogy rettenetes volt a feladat, amelyet a vállára vett. Az egész tapsoló színház ellenében kellett a földszint huszadik sorában a tiltakozásának hangot adnia.

Félő volt, hogy az erőfeszítés meghaladja az erőtartalékait, s a következő pillanatban majd a szíve mondja fel a szolgálatot. S látható, hogy mások is félnek ettől, vagy féltik ezt a vakmerő fiatalembert. Meg a magára maradt véleményétől is félnek. Egy ember, aki a realitásokkal nem tud mit kezdeni, bizonyosan más szempontból sem kiszámítható. Talán lőni fog, vagy robbantani, vagy bármi kitelik tőle. Ugyanakkor nem csak a félelem légköre áradt szét a színházban, hiszen láthatóan örültek is az emberek. Kedvüket lelték benne, hogy akad valaki közöttük, aki a saját irreális véleményét ilyen teátrális odaadással kifejezi és védelmezi. Amíg van ilyen ember, s mi nem engedjük meg neki, hogy általánossá vagy éppen mérvadóvá tegye a hisztériáját, addig valamennyien szabadok vagyunk. Vadul tapsoltak a szavai ellen, holott ők is, a táncosok is hallani akarták, hogy mit ordibál.

Ennek a jelenetnek a proporcióin és a hőfokán le lehetett mérni Pina Bausch előadásának kihívását, értelmét, jelentőségét és jellegét.

Engem, ín

A hatás talán legfontosabb érzelmi eleme a viszonylatrendszer, amelyben Pina Bausch az individualitását megjeleníti. Alapállapota a magány, az egyedüllét, a bezárt-19