Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)
A szabadságról van szó - Beszélgetés Ascher Tamással
nit Hiszen egy-egy részlet látszólag kicserélhető egy másik előadás részletével.- Ahhoz kevés előadást láttam Pina Bausch társulatától, hogy erre meggyőződéssel igent vagy nemet mondjak. Ám valóban elképzelhető, hogy a részletek kicserélhetőek. Hiszen ez például Kantornál is, Wilsonnál is így van. Mindig azt a világot mutatja fel, amit megragadott, és amivel eggyé vált.- Az úgynevezett mesterekre is igaz ez. Náluk csak azért nem cserélhetőek fel a részletek, mert megakadályozza ezt egy drámai folyamatban, történetben, ívben gondolkodó szerző.- Nem, ez nem így van. A nagy, szintetizáló művészek keze nyomára természetesen minden előadásukban ráismerni, Strehler mindig Strehler, Peter Stein mindig Peter Stein. De azért Stein mégiscsak másként nyúl Csehovhoz, mint Kleisthez, Strehler másként fogalmaz Brechtnél, mint Goldoninál. A döntő különbség pedig a színésznél ragadható meg. Az utóbbiak színészei egy pszichofizikai folyamatot ábrázolnak, és végigélnek egy történetet. Pina Bausch színészei az előadások során dolgozták ki, építették fel a karakterüket, mely karakter viszont állandó. Különböző epizódokban, más-más szerkezetekben lépnek elénk, de mindig ugyanazt, az idővel egyre élesebb karaktert hordozzák. Például Minarik. A különböző szerepekben mindig Minarik áll előttünk, őt ismerjük és szeretjük meg egyre jobban.-Minarik és... mondjuk, Csákányi Eszter. Mi a különbség a kétféle színészi magatartás közöttt- Csákányi Eszter nagy kedvvel bújik bele egy másik ember bőrébe. Minden porcikájával azon van, hogy kiismerje és megmutassa azt az alakot, akit játszania kell. Ebben természetesen mindig rengeteg lesz az ismert Csákányi Eszterből, de számos sajátos tulajdonságot csakis az adott figura számára alkot meg a színésznő. Pina 117
