Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

A szabadságról van szó - Beszélgetés Ascher Tamással

vázolja fel, és ebből jön létre egy semmi mással össze nem hasonlítható, saját világ. Ezeket a színházcsinálókat végtelenül szabad alkotóknak képzelem, köztük is a legkevésbé törvénytisztelő éppen Pina Bausch.- Ezeket a produkciókat látva magad is vágysz ilyesfajta munkára é- Az idők során az ember megismeri önmaga munkamódszerét, és kénytelen azt követni - de ettől még lenyűgözi a színházi világ sokarcúsága, és választhat magának olyan kedvenceket, akik teljesen más módon dolgoznak, mint ő. Nyilvánvaló, hogy az én legalapvetőbb támpontom a drámairodalom: a szavakból indulok ki. Pina Bausch a tánc felől érkezett, a gesztusokból indul ki. Van, hogy csak ezekből épít fel valamit, mint például a Café Müllerben, melyben talán egy szó sem hangzik el, de még élvezetesebbnek találom azt, amikor a táncosai meg is szólalnak. Monológokat, dialógusokat adnak elő, melyek nem sűrűsödnek össze egyetlen drámai folyamattá, de a maguk foszlányosságában önálló világot alkotnak.-Esterházy írja Pina Bausch kapcsán, szerintem nagyon találóan, hogy „az embernek kedve támad". Nem folytatja, mihez, csak úgy kedve támad, gondolom. Am az is megtörténhet, hogy egy színházi rendező egy lenyűgöző előadást látva elbizonytalanodik, és éppen hogy kedvét veszti, mondván, „hogyan csináljak én ezek után színházaié!".- Bugyuta ember az ilyen, folyton csak magára gondol. Én éppen ezekből az élményekből tudom továbbcsinálni a színházat. A látnokok és felfedezők előadásai boldogsággal töltenek el, hiszen általuk a színházi szakmába vetett hitem erősödik meg. így volt ez annakidején Brook Szentivánéji álom című előadását látván, így volt Bob Wilsonnal, Kantorral és Pina Bauschsal is.- Magad mondtad, töredékekből, etűdökből, foszlányokból épülnek fel az előadásai. Lehet-e így előadásegészekről beszél-116