Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

Király Nina: Előszó. Jan Kott avagy az esszéírás művészete

tei is hatottak rá, ahogy erről az önvallomás értékű Alexander Wat emlékiratban, Az én századom című kötetben olvashatunk.

Erről az ellentmondásról - Jan Kottra célozva - tréfás verset írt a kortárs költő, Wtodzimierz Stobodnik:

Jobbra mégy: igazi Mauriac,

Katolicizmus mélyét tanulmányozó.

Balra mégy: Marx, történelem,

Materializmus és Malraux.

Ebben az életfelfogásban Köti vallomása szerint közrejátszott „neofita természete és státusza”. Lenin, Liebknecht, a francia perszonalista kritika, személyes kapcsolatai Eluard-al, Tzarával és Brétonnal, valamint mindezzel szinte egyidőben az igazi hitet kereső novícius a dominikánus kolostorban - mert ilyen szellemi áramlatok és lelki vívódások formálták Jan Kottot a harmincas években és később is, de ezek más-más erővel jelentkeztek irodalmi műveiben, publicisztikai írásaiban, színikritikáiban.

1993. június 13-án, amikor Jan Kott vendége volt a krakkói Teatr Stary-nak, a beszélgető partnere kérdésére, hogy mennyire voltak meghatározók a párizsi élményei és tapasztalatai, Kott azt válaszolta: Párizs és általában Franciaország a harmincas években nagyon bonyolult szellemi és politikai képet festett. Folyt a spanyol háború, mely szétválasztotta a fiatalokat az egész világon. Eszmei és politikai választóvonalat jelentett annak a generációnak, amelyhez André Malraux és Jan Kott tartozott. Ez a választás szembeállította a fasizmust és a kommunizmust úgy, hogy nem volt közöttük semmi. Évek múlva kiderült, téves volt az ilyen feltevés, de akkoriban ez látszott az egyetlen megoldásnak. Néhány évtizeddel későbben, tette hozzá Jan Kott - amikor elment Tom Stoppard darabjára amelynek hősei Tzara Joyce, Lenin hirtelen azt érezte, hogy összekuszálódott a realitás, emlékei és a mitológia. Úgy tűnt, hogy a színpadon olyan alakok mozogtak, akiket ő jól ismert.

Jan Kott egy helyen azt úja hogy legjobban kávéházba szeret járni, hegyet mászni és a színházról írni. Ha életútjának ismeretében próbáljuk megfejteni ezt a metaforikusán megfogalmazott három kedvtelést - el kell ismernünk, pontosan nevezte meg élete három fő vonulatát. Valóban, Kott szenvedélyesen próbálta megváltoztatni maga körül az életet, érthetően a hajdani modellek mintájára merthogy a háború után is elsősorban a „kávéházi találkozások” voltak hatással az irodalmi élet értékrendjére. Jan Kott volt a háború után a Kuznica (Kovácsműhely) című marxista

8