Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

Héraklész nagy munkái kínt jelentenek. A görög ponosz épp úgy „munkát” és „szenvedést” jelent, mint az angol labour- „munkát” és a „szülés kínját”.'8 A szkéné tetejéről elhangzó szónoklatban háromszor tér vissza a „szenvedés” szó. A Trakhiszi nők és Euripidész Az őrjöngő Héraklészének főhőse, valamint ez a harmadik Héraklész változatlanul ugyanaz a homéroszi Héraklész, aki ezt mondta Odüsszeusznak a Hádészban: (...) a kínom végtelen és csúf volt. A Philoktétész teológiájában és struktúrájában Héraklész íjának örököse, a szent kígyó által megmart Philoktétész Héraklész hasonmása. Héraklész a Trakhiszi nőiben, amikor a hüdraméreg égeti a testét, gyors halálért könyörög, Philoktétész pedig tűrhetetlen fájdalmában azért könyörög Neoptolemoszhoz, hogy egy halálos csapással válassza el a beteg lábat a törzstől. Héraklész és Philoktétész üvöltenek fájdalmukban a színpadon.

Héraklész azért ereszkedett alá ex machina, hogy ismételten közölje Philoktétésszel Zeusz akaratát:

Ezt kell elérned néked is:

küzdelmek árán örökhírü életet. (1420-1421)

A Phibktétesz nem örömteljes theophaniával ér véget. A szenvedésért csak dicsőség a jutalom. És csak a dicsőség halhatatlan. Az emberek nem halhatatlanok. Keserű sors. Hogy álljak a/szavának ellene? (1349) - kérdezte még az imént önmagától Philoktétész, Szophoklész egyetlen olyan hőse, akit sikerül megtörni. S most el kell menned ílionba ez ifjúval: (1422)

Héraklész egyszer már bevette Tróját. Tróját másodjára is be kell venni. Minden Tróját romba kell dönteni. És így lesz ez a világ végezetéig, Könnyeimmel Trója lángjait eloltom - írta Shakespeare a Lucrétia meggyalázásában.

Szophoklész i.e. 409-ben írta a Philoktétészt Négy évvel korábban, i.e. 413- ban, a peloponnészoszi háború tizenkilencedik évében az athéni flotta szicíliai hadjárata iszonyatos vereséggel végződött. Thuküdidész beszámolója szokás szerint pontos és száraz, de ezúttal a történész nem is próbálja leplezni iszonyatát:

A siracusaiak és szövetségeseik egybe gyűlvén fölöttébb sok hadifoglyot ejtettek, valamint harci fegyvert zsákmányoltak, majd visszatértek a városba. A foglyul ejtett athéni, valamint az Athén oldalán harcoló szövetséges katonákat a legbiztonságosabbnak vélt helyen, a/kőfejtőben helyezték el. (...) A kőfejtőkben elhelyezett athéni foglyokkal a siracusaiak az első időkben keményen bántak A szűk és mély helyen nagy számban összezsúfolva, fejük fölött födél

68