Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

hőseinek esetében mintha fordítva volna: a „sors” az ember jelleme. Ez a „sors” jelölte ki Akhilleusz fia számára a háborús bűnös szerepét.

A Kis Iliásztól kezdve egészen Vergiliusig és Senecáig, a mítosz valamennyi változatában, legyen az elbeszélő költemény vagy dráma, Neoptolemosz a trójai háború legkegyetlenebb hőse. Az öreg Priamoszt a hajánál fogva vonszolta el Zeusz oltára mellől, és gyilkolta meg a palota küszöbén, vagy egy másik változat szerint, az oltár előtt. A kis Asztüanaxot, Hektór és Andromakhé fiát is ő ölte meg: a lábánál fogva fölemelte, és mint a német katonák a varsói gettóban, szétverte a fejét a falon; egy másik verzió szerint lehajította a vár tornyából. A Kis íliász egyik töredéke ezt a jelenetet örökíti meg.16

Euripidész Trójai nóljében. amelyet i.e. 415-ben, vagyis a Philoktétész előtt hat évvel mutattak be az athéni népnek, Neoptolemosz még azt sem engedi meg Andromakhénak - mint azt Talthübiosz hírnöktől megtudjuk - hogy megmosdassa és eltemesse a fiát; Polüxenét, Hekabé és Priamosz lányát feláldozza Akhilleusznak, hogy az még a halála után is megkapja a zsákmányból neki járó rabnőt.

Ott volt tömegben mind az akháj hadsereg lányod kivégzésén a sírhalom körül.

Akhilleusz sarja megfogván Polüxenét az oromra állította. (521-524.)*- számol be az eseményről Euripidész Hekabéjában a már említett hírnök. -Az tette volna is, nem is, szánván a lányt; (566) - folytatja beszámolóját a hírhozó Talthübiosz. Érdemes felfigyelnünk Neoptolemosz határozatlanságára, ezen „állandó” tulajdonságára, amelyet Szophoklész határozottan kiemel a Philoktétészbm.

Végül vasával kettészelte légcsövét.

Buzgóit a vérpatak. (566-568)

Neoptolemosz kegyetlensége nyilván mélyen gyökerezett a hagyományokban, ugyanis még Vergilius Aeneis&otn is azt mondja róla Priamosz, hogy

akit hazugul nemződnek mondasz, Achilles, nem bánt így Priamusszal (...) (II. 540-541)

*

Euripidész: Hekabé. Bp., 1984. Fordította Horváth István Károly.

65