Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
és szövetséges hajót, háromezer hoplitát és több mint háromszáz íjászt tudtak maguk mögött. A mélosziak nem fogadták el a feltételeket, az athéniak lemészárolták őket. Mindez a peloponnészoszi háború tizenhatodik évében történt, hét évvel a Philoktétész athéni bemutatója előtt. ODÜSSZEUSZ Zeusz, tudd meg, Zeusz, ki e földön uralkodik, rendelte így - én csak a parancsát teszem. PHILOKTÉTÉSZ Mit nem találsz ki, undok?! Istenek mögé rejtőzve őket is hazugokká teszed?! ODÜSSZEUSZ Nem, igazakká... Meg kell járnod útadat (989-993) Neoptolemosz huszonkét ízben hivatkozik az istenekre. Véleménye szerint az „istenek akarata”, az „istenek terve” és az „istenek rendelkezése” szerint történt minden: e forgatókönyv alapján marta meg a szent kígyó Philoktétészt, s érkezett Neoptolemosz Lémnosz szigetére, hogy megossza a számkivetettel a győzelem dicsőségét. A szenvedések megjutalmaztatnak és a theodicaea realizálódik a történelemben, mégpedig egyetlen évtized leforgása alatt. A bűzlő Philoktétész csak a saját szenvedéseit tudja szembeállítani a rend isteneivel, Odüsszeusz Hatalmával és Neoptolemosz Sürgős Igazságosságával. Az istenek, akik őt próbára tették, süketek az emberek szenvedésére. (...) Míg tetteik magasztalom, azt kell látnom, hogy gonosztevők az istenek. (451-452) A lakatlan Lémnosz szigeten harmadjára tér vissza az istenek ellen lázadó Prométheusz témája. Nem, soha, én soha! Tudd meg, ez végleges! Akkor sem, ha tűzcsiholó villámisten dörgő sugarával lángba borítana... Vesszen Ilion! S mind, aki vívja, - ki lábsebemért kitaszítani mert ide! (1197-1203) Ez Philoktétész harmadik „nem”-je. De nem hagynak nyugtot Philoktétésznek. Amikor elhangzanak a Nagy Szükségszerűségre és az Isteni Gondviselésre hivatkozó nagy szavak, még ott vannak a gyakorlati ész lapos érvei. Te csak dühöngsz itt, jó 61
