Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
„centuriá”-nak, illetve „Kheirón füvének” nevezi, a lengyel botanikusok a „nagy ármány” (inula helenium) nevű növénnyel azonosították. Philoktétész Lémnosz szigetén Kheirón füvével enyhítette fájdalmát. Philoktétész bűzlő sebe egyszersmind szent seb is.10 A kígyó, amelyik váratlanul előbújik a növényzetből, majd ugyanolyan váratlanul eltűnik, a láthatatlannak a láthatóba való átmenet jeleként értelmezhető." Philoktétész, mint az istenek által kiválasztott személy, bélpoklos volt az emberek szemében. Isteni - hogyha jól értem - a kín rajta, amelyet a durva, kegyetlen Khrüszé okozott. S a szörnyű csapás, mely itt veri gondviselő keze nélkül, ez is csak egy istentől ered, hogy ő ílionra ne feszítse az égtek óhatatlan nyilait, mielőtt elérkezik arra a perc, hogy földre terítik a várost. (191-198) Akhilleusz ifjú fiának semmi kétsége sincs afelől, hogy Philoktétészt az istenek utasítására marta meg a kígyó. De Philoktétésszel ezt nem közölték az istenek. A kígyó, amely nyomorékká tette, Philoktétész számára halálos ellenség. Ha a kígyót mégis az istenek küldték, akkor csak azért, mert gyűlölik őt, Philoktétészt, aki ezért átkozottnak érzi magát az emberek és az istenek között egyaránt. Szophoklész Philoktétésze (és Héraklésze is) eszköz az istenek kezében. De ezek az istenek a pusztítás istenei. (...) Míg tetteik magasztalom, azt látom, hogy gonosztevők az istenek. (45M52) A Trakhiszi nők Héraklésze egy láthatatlan gonosztevő áldozatának érzi magát. Héraklészt a tizenkét munka elvégzése után ölte meg a hüdra mérge. Philoktétészt azért marta meg a vipera, hogy ha eljön az ideje, teljesítse történelmi küldetését. Szophoklész teológiájában az istenek kiválasztottjának lenni boldogtalanságot jelent: az emberek kivetik maguk közül a mediátort. A stigma - büzlő seb. Kheirón sebe gyógyíthatatlan. Közvetlenül Héraklész megjelenése előtt Neoptolemosz Cudar - megmenthetetlenül (1396) élőnek nevezi Philoktétészt. A tragikus világ mindig is menthetetlen, gyógyíthatatlan.12 A tragikus tudat az örökké 56
