Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

gennyedző, soha be nem hegedő sebhez hasonlatos. A „gyógyíthatatlan seb” a kettészakítottság gyötrelmes tudata. A „gyógyíthatatlan seb” kettős jel: az istenek választottjának a jele, és azoké, akik szembehelyezkedtek az istenekkel, a történelemmel és a kegyetlen világgal. Az istenek és az emberek által felajánlott gyógyulás - zsarolás vagy megvesztegetés.

A kígyó, amelyik megmarta Philoktétészt, Aszklépiosz szimbóluma, Aszklépioszé, akinek fiai fogják meggyógyítani Philoktétészt. Napjainkban is ez a botra tekeredő kígyó a gyógyszerészek szimbóluma. Az akhájok Trója alatti táborában az isten fiai már katonaorvosi minőségben tevékenykednek. De Philoktétész nem akar gyógyulni. Philoktétész mediátor, aki elutasítja az istenek ajánlatát:

(...) És íliont ne emlegesd!

Túl sok jajongó könnyem hullt miatta már. (1400-1402)

II.

Philoktétészt kivetette magából az emberi társadalom. Néhány ronggyal és maréknyi élelemmel hagyta magára. A szigeten időről időre kikötő hajósoktól is csak halomnyi rongyot és némi élelmet kapott. Amerre szem ellát, sem ember, sem hajó. Jajgatását, amely hosszan visszhangzott a sziklás hegyoldalak között, csak az üres partnak verődő hullámok hallották:

Önmaga szomszédja, lépni lába sincs,

Helybeli baj-társ senki se volt (...) (686—685).

Philoktétész élete vegetálás:

(...) fekszik társtalanúl a sok foltos, sürűbozontú vadállat közt, mialatt a kín,

s éhség rá soha nem csillapuló gondokat ólmozott. (180-183).

Beckett nyomorék hőseihez hasonlóan létezése az emlékezésre és a szenvedésre korlátozódott.

lesek mindenfelé, s csak a nyomor van itt, evvel aztán el vagyok látva jól, fiam. (281-282)

57