Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

Természetesen a kígyók általában az emberek lábát marják meg, mert az van legközelebb a földhöz. Mindazonáltal Philoktétész minduntalan megnyíló sebe „figure” és jel. A mítosz egy másik, tán legkorábbi változatában Philoktétész önmagát sebesíti meg, véletlenül, a Héraklész által örökölt, mérgezett hegyű nyíllal. Ez volt a büntetése, amiért elárulta Héraklész sírjának helyét. A tegezből kihullott egy nyíl, és megsebezte a lábát. Kheirón kentaurt is a lábán sebezte meg, ugyancsak véletlenül, a hüdra-vérrel átitatott nyílhegy. A bölcs kentaur, Aszklépiosz tanítómestere és Akhilleusz nevelője, aki meggyógyította az embereket és az isteneket, önmagán nem tudott segíteni. Olyannyira gyötörte a seb, hogy - bár halhatatlan volt - vállalta Prométheusz helyett a halált, s önként ment le a Hádészba. „Az emberek és az istenek orvosa fájdalmával egy sötét barlangba rejtőzött, mint egy beteg állat, és már csak meghalni kívánkozott.” Kerényi Károly Aszklépioszról írt könyvében Kheirón Szophoklész Philoktétészének elődje.9

Szophoklész egy ízben, a Trakhiszi nőkben tesz említést Kheirónról:

Azt is tudom, hogy ez a nyíl sebzetté meg Kheirónt, az istent, s ha megérint bármit is, mindent megöl; (707-709)*

A Philoktétészben csak a csodafűről olvashatunk, amely enyhíti a fájdalmat. A gyakorlatias Odüsszeusz tud erről a fűről, és amikor Neoptolemosz nem találja Philoktétészt a barlangban, mindjárt arra gondol, hogy Philoktétész nyilván azért hagyta el a lakhelyét, hogy megkeresse a gyógyító füvet. Amikor Philoktétész elhagyni készül Lémnosz szigetét, csak ezt a füvet akarja magával vinni;

Füvem van itt, mellyel sebem fájdalmait úgy el tudom altatni, hogy alig kinoz. (649-651)

A Philoktétészen szánakozó hajósok ezt mondják:

Helybeli baj-társ senki se volt,

aki (...) a tüzizzó vérbugyogást megcsendesítené

józsibbasztóßvekkel (...) (688-689)

A Pélion hegyén, amelynek barlangjába vonult vissza Kheirón a gyötrő sebével, kígyómarástól és mérgezett nyílhegytől származó sebeket gyógyító fű nő. Plinius

Szophoklész: Trakhiszi nők. Bp, 1983. Fordította Kardos László.

55