Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

töséről, s hogyan szúrta ki velük a szemét. Az Oidipusz Kolónoszban Oidipusza, noha Antigoné a gondjait viseli, piszkos, rongyos, visszataszító külsejű vénember:

(...) száműzve bolyg közöttetek ily öltözetben, melynek szennyes rongyai együtt vénültek meg vele, s agg oldalát fölmarják; míg szemétől megfosztott fején a szél borzolja fésületlen ßrtjeit.

S éppígy koldushoz illő bizonyára a

táplálék is, melyet elgyengült gyomra kap. (1257-1263)

Szophoklész sohasem hátrált meg a lelki és testi szenvedés ábrázolása elől.5 A három görög tragédiaíró közül tán ő a legkegyetlenebb: hősei olyanok, mint a szobrok, de ezekből a szobrokból vér, Philoktétész lábából pedig fekete genny szivárog.

Egész testén fényes veríték gyöngyözik, s a lábfején, ott, megpattant egy vérere! (823-824)

A Trója felé tartó Philoktétészt Khrűszé szigetén marta meg egy vipera. Khrűszé kis sziget volt Lémnosztól keletre, amelyet az Atlantiszhoz hasonlóan elnyeltek a tenger hullámai. Elnyelte a tenger - írta róla Pauszaniasz. Ha hihetünk Hérodotosznak, a sziget eltűnését Onomakrütosz megjósolta. Ezen a Lémnoszhoz hasonlóan mitológiai és valóságos szigeten mutatott be áldozatot Zeusznak Iaszón, amikor társaival az aranygyapjú megszerzésére indult, s Héraklész is itt áldozott Trója első ostromából visszatérve.6 Oidipuszhoz hasonlóan, aki Kolónoszban az alvilág isteneinek szent helyén állt meg, Philoktétész is szentségtörést követett el: Khrűszé szigetén belépett a szent helyre, s megmarta a vipera, az oltár őre.7 E perctől fogva nyomorékként vonszolja magát a földön. Oidipusz „dagadtlábú” volt, Laiosz, az apja sánta volt, Labdakosz, a nagyapja, bicegett. A vallástörténészek és az antropológusok a lábon lévő sebet vagy a járáshibát a földdel való rokonság jelének tekintik. A földből vétettek, és a földbe kell visszatérniük. Akhilleusz is a lábán, az „Akhilleusz sarkán” ejtett sebbe halt bele. Anyja a mutató- és hüvelykujjával fogta a csecsemő bokáját, és így mártotta meg a Sztüx folyó vizében, amely halhatatlanságot biztosított neki. A mítoszok rendkívül következetesek.8

Szophoklész: Oidipusz Kolonoszban. Bp„ 1983. Fordította Babits Mihály.

54