Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

gyakran kegyetlen törvények uralkodnak, mint például abban az esetben Admétosznak az az embertelen privilégiuma, hogy egy embertársa halálával megválthatja az életét. A második stádiumban, az elveszített identitás stádiumában, nem csak Alkésztisz van „áthatolhatatlan álöltözetben”. A temetőből visszatérő, s az üres házba belépő Admétosz is elveszítette önmagát és a társadalomban elfoglalt helyét. A harmadik fázis, az egyesülés és a megújulás stádiuma a komédiák epilógusa: a szeretők egymásra találása és az esküvői szertartás.

A görög esküvői szertartásban az a legünnepélyesebb pillanat, amikor a menyasszony a jövendő férj és a lakodalmi vendégek előtt fölemeli az arcát takaró fátylat. A selinusi metopákon is megörökítették az aiiakalüptena-sialsitísnak ezt a mozzanatát: a menyasszony, ünnepélyes mozdulattal, maga lebbenti fel az esküvői fátylat. “ A Parthenon híres frízén, amely most a British Museumban található. Zeusz mellett, a trónon ülő Héra ugyanezzel a mozdulattal emeli fel fátylát.

Az Alkésztisz epilógusában Héraklész egy elfátyolozott nőt vezet a színpadra. Aztán a fátyol föllebben. De ki lebbenti föl? Admétosz ebben a pillanatban az Ismeretlen Nő kezét fogja, a fejét elfordítja, mintha az iszonytató Gorgó-fejet készülne „lenyiszálni”: nem valószínű, hogy lett volna bátorsága fölemelni a fátylat. A klaszszikafilológusok többsége úgy véli, hogy Héraklész emelte föl. Csakhogy ha ez a jelenet az anakaliipteria-szertistás megismétlése, akkor a szép Ismeretlen Nőnek saját kezűleg kell föllebbentenie a fátylát33 Alkésztisz egybekél Admétosszal, de mint második feleség megy hozzá.

Az error in persona, amelyben a férj a feleségét találja a szeretővel megbeszélt helyen, az egyik legrégibb vígjáték-szituáció. Admétosz tévedését ismétli meg Angelo Shakespeare Szeget szeggel című vígjátékában és Almaviva gróf a Figaró házasságában. De az Alkésztisz vígjáték-szituációjában van valami félelmetes. Ez az a pillanat, amikor elhal a nevetés. Nincs sem kibékülés, sem megújulás. A házasságot megmérgezték. A komédiaként olvasott Alkésztisz ben a fölismerés mondhatnánk tragikus.

A prológusban a Halál Alkésztiszért jött. az epilógusban a sírjából visszajött Alkésztisz Admétoszért jön. Csak most értjük, miért rémült meg oly nagyon Admétosz, amikor kézenfogta az Ismeretlen Nőt. Mert jéghideg volt a keze. Mintha magát a Halált érintette volna. Admétosz ebben a pillanatban elfordította a fejét: attól félt, hogy a Medúzát pillantja meg. A Medúza pillantása mindent kővé változtatott.

43