Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

ka allegorikus alakzatban, áttranszponált és olyan jelmezben jelenik meg, hogy hirtelen megjeleníti a kegyetlenséget és álcázza a többit”.

A szenvedések, a mérgezések, az orgiák, a szexuális perverziók, a kínzások és kivégzések Witkiewicznél mindig „színpadiasak” („mintha azok lennének”) meg vannak fosztva minden hihetőségtől; a hullák, amiket kivittek a kulisszák mögé, a következő felvonásban visszatérnek mint új szereplők. De ebben a nagy buffo-ban, ebben a perfid és perverz Grand Guignolban van egy a színházi jelek között, amely nem üres, és amely mindig megtartja Witkiewicznél az ijesztő seriot Ez a végletes, elkerülhetetlen és totális pusztulás látomása.

Az művészkávéházban találkoztak a matematikazsenik, az igazi művészek és a komédiások, benéztek kormánypárti és ellenzéki politikusok, megfordultak zsidó kereskedők és ügyvédek feleségei, az orosz emigráció valódi és álhercegnői gyönyörűséges lányaikkal. Lulu mindig külön asztalnál ült. A jó társaságból való hölgyekhez selyemfiúk csatlakoztak. Metafizikus és közönséges nyikhajok mohón pásztázták a termet. Ennek a közép-európai kávéháznak a törzsvendégeit a harmincas évektől kezdve vagy meggyilkolták, vagy a világ minden tájára szétszórták az egymást követő fasiszta puccsok, katonai diktatúrák, az antiszemitizmus és a nacionalista forradalmak, a háborúk és a koncentrációs táborok, a hitleri és sztálinista hadjáratok és a megszállás. Witkacy ezt az általa démonizált entellektüell kávéházal, amelyből a történelem gulyást és „gulagot” csinált, olyan világvégi szituációba helyezte, amilyet még 1917-ben tapasztalt meg.

Witkiewicz katasztrofista volt, aki Orwellhez, mégpedig az Állatfarm és az 1984 Orwelljéhez hasonlóan rendkívüli éleslátással rendelkezett. Nem csak azt látta előre, hogy az egyenlők, a jóllakottak elgépiesedett civilizációit a Kelet, Ázsia és Afrika nivellálóinak előrenyomulása fenyegeti, de azt is, hogy nem elég, hogy önmagukban is törékenyek és őrületre hajlamosak ezek az elgépiesedett civilizációk, ráadásul még védtelenek is az őrültekkel és pszichopatákkal szemben. Abban a világban, amely „globális faluvá” változott, ott az őrültség általános és ragályos. Ebben az óriási faluban, ahol minden egyidőben történik, hirtelen minden lehetségessé vált.

Witkiewicz színházában a XlX.századi drámai struktúrák egysége szét lett szaggatva, ahogyan a XIX. századi társadalmi és politikai struktúrák egysége is. A hősök találkozásai a világ bármely részén sokkal váratlanabbak és véletlenszerűbbek, mint a szavak összeillesztése azokban a költeményekben, melyeket Tristan Tzara rakosgatott össze a kalapból kihúzott újságkivágásokból. Terroristák összeesküvései,

431