Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

Mindezek után Mercurius példáját követve és meghökkentő definícióját szem előtt tartva megpróbálhatjuk előbb tragédiaként, majd pedig vígjátékként olvasni ugyanazt az Alkésztiszt Az Alkésztisz a BakkhánsnőkM együtt (Euripidész ezen első és utolsó remekműve között közeli, bár nehezen kimutatható rokonság van) azon kevés görög dráma közé tartozik, amelyben megtalálhatjuk azt a bizonyos szertartásstruktúrát, amely - a cambridge-i antropológus-iskola állítása szerint - egyszersmind a tragédia „mély formája” is.9 Az Alkésztisz hat epizódja vagy áronja mondhatnánk teljes mértékben fedi e rituális „méta-forma” hat, egymást követő elemét: agón az isten és ellenfele között (Apollón és a Halál a prológusban); pathosz vagy szenvedés (Alkésztisz búcsúja a hitvesi ágytól és rémülete, amikor meghallja Hádész hívó szavát); Hírnök (az öreg szolga, aki közli a részeg Héraklésszal a gyászhírt; threnosz (Admétosz kesergése a temetésről hazatérve); anagnoriszisz avagy visszafordítás (Admétosz fölismeri Alkésztiszt az Ismeretlen Nőben) és a finálé a theophania (a feltámadt feleség visszatér otthonába).

T. S. Eliot, tán részben a cambridge-i antropológusok hatására, éppenséggel így olvasta az Alkésztiszl The Coctail Parféjában ezt írta: „Ez nagyon fontos dolog, visszahozni a holtat (...) Hiszen nap mint nap meghalunk egymás számára”.30

De Euripidész Alkésztiszt ben, és ez azonnal szembetűnik, a , .rituális forma” hat eleméből csak egy - a hősnő szenvedése és halála - őrizte meg a tragikus komolyságot. Admétosz sirámainak hangulata ironikus, két elem pedig, Apollón huzakodása a Halállal és a részeg félisten kijózanodása kimondottan farce jellegű. A felismerés ára az árulás, és az epilógus gúnyos theophania. A tragédia komédiába csap át, az utolsó jelenet pedig a szatírjátékok hangulatát árasztja. Az Alkésztiszt olvasva Maurice Regnault paradoxonja jut eszünkbe: „Ha a tragikus világból eltűnik a tragikum, megszületik a komikum.”

Mercurius már megváltoztatta Alkésztiszt. Vagyis most próbáljuk meg komédiaként olvasni a darabot. Northrop Frye-nak, az amerikai irodalomtörténet e tán legkiválóbb teoretikusának nyomdokait követve három, egymást követő stádium formájában ragadhatjuk meg az Alkésztisz modelljét: a gyász és az elszakadás ideje; az általános zűrzavar, fejetlenség és az átmeneti identitás-zavar ideje; végül pedig a fölismerés ideje, amelyben a hősök megtalálják önmagukat és új helyüket az újjászületett társadalomban.3

Az első stádiumban, amely a liturgiában a Nagyböjtnek felel meg, a sors szétválasztja a szeretőket, a hős vagy hősnő „rituálisan” meghal. Ebben a stádiumban

42