Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

férfiak számára, akik beleszerettek, s el voltak kápráztatva földi földöntúliságától és testies szellemültségétől. Önmaga számára volt femme fatale.

Az erkölcsi anekdotánál, sőt a valódi drámánál is fontosabb számomra a kitalált történet: Lulu fontosabb Dagnynál. Aspáziát - ahogy rögtön az elején Strindberg elnevezte Dagnyt -, aki a Fekete Malachoz kocsmában az őt bámuló férfiak szeme előtt húzta le hosszú lábairól a zöld gyapjúharisnyát (amilyent Norvégiában a parasztok még a mai napig is viselnek), Wedekind Munch festészetén keresztül látta meg. Nem csupán Madonnáiban, akiknek a szexuális földre jövetel soron következő változataiban egyre összeszorítottabb a szájuk és már teljesen lehunyt a szemhéjuk, bár a vöröslő dicsfény felett továbbra is tengerként emelkednek a kék hullámok. Ugyanígy az olyan kompozíciókban mint a Féltékenység, Przybyszewski háromszögletű fejével és a hosszú hajú karcsú meztelen nővel a bibliai almafa alatt, egy feketébe öltözött férfi mellett, akiben állítólag Strindberget lehet felismerni. Ebből az időszakból származik a „Nő három korszaka” is: a fiatal fehérben, virágcsokorral, mintha esküvőre menne, leeresztett hajjal, az idős feketében, s a kettő meztelenül, szétterpesztett lábakkal. S még egyszer egy meztelen nő, combjáig csúszott ruhával, s minden oldalról kezek nyúlnak ki. Majd ismét Przybyszewski háromszögletű feje, szakállkával és ferdén nyírt bajusszal, de ez alkalommal egy nő hajába veszve. S talán Munch számára legfontosabb a Vámpír című olajfestménye 1893-ból, majd a két évvel későbbi litográfiája, amelyen egy hosszú vörös hajú nőt ábrázol, amint a mellére hajoló férfi nyakát harapja. Dagnynak világos haja volt, de gesztenyés csillogás! A napon vörösnek tűnt.

Wedekind Lulujü első és második felvonásának szereplői közül bizonyára különösebb nehézség nélkül fel lehet ismerni a Fekete Malachoz kocsma nem egy állandó vendégét. Az egyik minta talán kétségtelenül doktor Carl Ludwig Schleich volt, aki később a helyi érzéstelenítés úttörőjeként vált ismertté. Jó barátságban volt Strindberggel, talán még inkább Fridával, akit kifaggatott álmairól, és megfejtette, hogy azok tele voltak szexuális vágyakkal. Ez közel hat évvel Freud szexuális álomfejtése előtt történt. Frida végül beismerte, és akkor mondhatta Strindberg: „A nők úgy játszanak az igazsággal, mint a babákkal.”

Ilyesfajta beszélgetést folytathatott Doktor Gall Doktor Schönnel a Lulu első felvonásában a festőműteremben, ahol Frida Pierroként megfestett portréja volt. Frida ezt a jelenetet nemegyszer mesélhette el Wedekindnek. Przybyszewskiék és Munch sokszor éheztek, s gyakorta hívták meg őket városi ismerőseik gazdag vendéglátásra. Ám a pletykánál fontosabb a téma módosulása és a stílus változása.

419