Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

hogy éreztesse a lét misztériumát. A létezés mélységeit ma csak az erotika és a kábítószerek segítségével lehet megérezni. Witkacy egy ideig maga is fogyasztott meszkalint és agavé bort, és írt egy értekezést a kábítószerekről. Bizonyos fokig az LSD- fogyasztók nagyatyjának is tarthatjuk őt.

Számára a kábítószerek nyújtotta élmény és az erotikában való elmeriilés nemcsak egyszerűen a menekülést és képzeletének gazdagítását jelentette, hanem mindenekelőtt a lét misztériumába való teljes alámerülést is. A művészet és a színház elsődleges kötelessége, hogy felfedezze ugyanezt a misztériumot és a léttől való rettegést. Számára a művészet nem a valóság tükrözője, célja pedig nem az örömszerzés. A művészet erőszakos és kegyetlen kell hogy legyen, mint a pestis. Antonin Artaud mondott hasonlókat a színházával kapcsolatban. Witkacy és Artaud nem ismerték egymást, de a húszas évek végén valószínűleg ők voltak a jövő színházának legnagyobb látnokai.

Az alábbi Artaud-idézetnek Witkacy is lehetett volna a szerzője: Most már csak az a kérdés, hogy ebben az észrevétlenül hanyatló világban, amely úgy lesz öngyilkos, hogy észre sem veszi, vajon akad-e néhány ember, aki képes lesz megvalósítani a színház felsól)brendűfelfogását, s megajándékozni valamennyiünket a már hitelüket vesztett dogmák természetes és mágikus megfelelőjével (91.0.)

Witkacyban nagyobb sűrűséggel van jelen a hidegvér és az őrület keveréke, mint Artaud-ban. Witkacy számára az embereknek férgekké való átalakítása több, mint a metafizika legyőzése. Az ő katasztrófizmusa jósolta meg az egyenlőségben hívők új forradalmát, mely talán Kínában vette kezdetét s teljed most tovább egész Európában. Ez a látomás kerül legnagyobb regényének, a Nienasycenienek (Telhetetlenség) a végére és megjelenik néhány darabjában is. Witkacy azon a napon lőtte magát főbe pisztollyal (1939. szeptember 18-án), amikor a Vörös Hadsereg behatolt Lengyelország keleti területeire. Minden valószínűség szerint arra a következtetésre jutott, hogy az a világ, melynek ő is részese volt, véglegesen elmúlt.

Witkacy színházában a holttestek felkelnek s folytatják a beszélgetést, az öngyilkosok kiugranak az ablakon, majd visszajönnek a bejárati ajtón. Az ő kegyetlen és abszurd groteszkjének valódi témája a század első negyedének agóniája és hányát- *

* Antonin Artaud: A könyörtelen színház - A Színház és Hasonmása. Bp., 1985. Fordította Betlen János.

415