Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

A Tangó a jelenben játszódik. Hamlet itt Artúr, a fiatal diák. Fortinbras pedig Edék, a komornyik, Artúr anyjának szeretője. Családi darab ez, akárcsak Pinter Hazatérést. Artúr nagymamája, a valamikori kékharisnya, nagybácsija valamikor nagy birtokokkal és kiváló istállókkal rendelkezett, mindebből mára nem maradt egyéb, mint egy kitömött ló és egy viseltes nyereg. Apja művész, a család rebellis és független tagja. Anyja egész életében arra törekedett, hogy lépést tartson az avantgárddal. Mindkét szülő azt a generációt képviseli, amely elutasította a burzsoá hipokrízist és előítéleteket, a vallást, a morált és a fennálló rendszert. MroZeknél a szociális vonatkozások kifogástalanul pontosan jelennek meg. Artúr anyja büszkén mondja férjének: A mama meg a papa szeme láttára tettél magadévá a Tannhäuser bemutatóján, a zsöllye első sorában, tiltakozásunk jeléül! Rettentő botrány volt! Hol vannak már azok az idők, amikor még föltűnést keltett az ilyesmi! (1.350. o.)

Artúr házában, ahol évek óta egyszer sem volt kitakarítva, a totális szabadság és a tolerancia elvei uralkodnak. Csináljon mindenki, amit akar. Korunk Hamletje hazatér, hogy rendet és tisztaságot, erkölcsösséget, fegyelmet vezessen be, még a burzsoá kettős értékrendet is. Fegyelemről, a formák tiszteletben tartásáról ábrándozik. Házasodni akar, úgy, ahogy az dukál, szülei áldásával és hosszú menyasszonyi uszállyal. Lázad a szülei ellen, a felnőttek ellen, noha ugyancsak nehéz számára lázadni ott, ahol mindent szabad.

Artúr cilindert nyom apja fejébe, fűzőt ad nagynénjére, egy kb. ötvenéves báli ruhát a nagyanyjára. A menyasszony és a vőlegény letérdelnek; egy öreg lemezjátszóból Mendelssohn zenéje szól. A tökéletes utálatot sugárzó nagymama megáldja a párt. Esküvői fényképezkedés zátja a szertartást. De nem lesz esküvői kép. Az öreg fényképező masina nem működik. Molylepkék repkednek szerteszét, s a helyiség megtelik molyirtószaggal. A régi formához való visszatérés lehetetlennek bizonyul.

„Amikor a tragédia lehetetlen” - mondja MroZek - „és a gúny untat, az utolsó menedék a kísérlet.” De a kísérlet ideje is lejárt már. A Tangó utolsó szava Edéké. Övé a jövő. Az igazi erős ember úgy hozza el az új rendet, hogy annak alapja a kendőzetlen terror. Egyetlen ütéssel leteríti Artúrt, s a holttest felett rövid beszédet tart, nagyon hasonlót ahhoz, amit Fortinbras mond: Láttátok, milyen kemény az öklöm. De ne féljetek, ha szép csendben ültök, nem ugráltok és hallgattok arra, amit

* Mroíek: Tangó. Modem lengyel drámák. Bp, 1968. Fordította Kerényi Grácia.

409