Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája
III. A Vízkeresztnek nemcsak a mélystruktúrájában találjuk meg a Shakespeare-féle szerelmi háromszöget, ez a háromszög mondhatnánk a szó szoros értelmében is felrajzolja a cselekményt és a szereplők egymáshoz való viszonyát. A háromszög alapja Viola/Cesario és hasonmása - Sebastian. A háromszög baloldali szára Orsino herceg, jobb oldali szára Olivia. A háromszög két alsó csúcsához odarajzolhatjuk a hajó két, szimmetrikus kapitányát: Viola és Antonio „némáját”, aki kétségbeesetten keresi Viola bátyját szerte lllyriában. Shakespeare befagyasztja az álöltözék nélküli szerelmi kapcsolatot férfi és nő, Orsino és Olivia között, Olivia szerelmét udvari manír, Orsinóét a barokk rideg pátosza takarja. A szerelem lüktetését, mégpedig kezdettől fogva, csak a Herceg és a lányban rejtőző fiú, illetve Olivia és a fiúban rejtőző lány között érezzük. Az álruha nem tudja becsapni az ösztönöket és a szexuális párválasztás mechanizmusát, mintha Shakespeare tudta volna, hogy az álruha csak elrejti és igazolja önmagunk előtt a vágy fordított voltát. A dominó-jelmezben és a maszkban a szexuális agresszió és provokáció kikerülnek a társadalmi, sőt, az öncenzúra hatásköréből. Az álöltözet nemcsak elrejt, hanem leleplez és lemeztelenít is egyszersmind. Ugyanezt a szerelmi háromszöget találjuk meg a Szonettekben is. A háromszög baloldali szára a férfi, a szonettek első személyben megszólaló lírai énje. A jobb szára a Dark Lady, a „fekete hölgy”, aki elcsalja az ifjút, és VIOLA/CESARIO SEBASTIAN 336
