Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája

szemem sátánná rontani gonosz fénnyel hálózza annak tisztaságát. (CXLIV)*

A háromszög alapját, Viola/Cesario és Sebastian, a hasonmások helyét a Szonettekben az itjú, a, jó angyal” foglalja el.

Két szerelmem van, az gyötör s vígasztal; szellemük szüntelen hajtóerő'; gyönyörű férfi az egyik, az angyal, (CXLIV.)

Marlowe már-már modern Edward the second]íbm ez az ifjú Diana alakját ölti magára. A Szonettekben - nő arca van:

rakd Helénára száz varázs-szered, s téged fest újjá Graecia dísze; (Lili.)

A Vízkeresztben az Orsino 's mistress a Szonettekben a master-mistress of my passion, a hím/nő szerető - androgínia:

Lánynak festette maga a Teremtés arcodat,vágyam úr-úrnője! (XX.)

Ugyanez a háromszög ismétlődik az Ahogy tetszikben. Ez esetben a háromszög bal szára Orlando, a jobb szára Phoebe, és a cselekmény elején talán még Célia. De ez a háromszög abban különbözik az előbbiektől, hogy a két szára nem találkozik.

* Wüliam Shakespeare szonettja. Bp., 1964. Fordította Szabó Lőrinc.

337