Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája

Mutass be engem néki, mint heréket;

(...) hisz értek én Az énekhez s játszom több hangszeren:

Talán méltó leszek szolgálatára. (1.2.)

Egyes Shakespeare-kutatók még nemrégiben is úgy vélték, hogy Violának, mielőtt Próbakő, a bohóc átvette volna a szerepét, énekelnie kellett. Csakhogy Shakespeare egy durva szóval - heréit - nevezi meg a herceg énekesét. És néhány sorral lejjebb, a Kapitány szájába adva, megismétli a szót: Légy hát heréltje, én némád leszek. (1.2).

Shakespeare-nél nincsenek véletlen szavak, és semmiképpen nem lehet véletlen egy olyan, a költői nyelvtől oly élesen elütő szó, mint ez a sokat jelentő „heréit”. Viola, mármint Cesario. az egyik legfontosabb vallomás-monológjában így kiált fel: Álöltözet, gonoszság eszköze, (II.2.) Legszívesebben így fordítanám: „másnak öltözés”. A keresztény antropológia alaptétele szerint az embernek egy lelke és egy teste van. A mis testbe való átöltözés bűn, Tertullianustól és Origenésztől kezdve ezért átkozták ki a színjátszást. Egy test és egy nem. A másik nem megjátszása a sátán kísértése.

Most mit tegyek? gazdám imádja őt;

És én, szegény szörny (...) (11.2.)

And 1 (poor monster)... A mesék és mitológiák szörnyei mit sem törődnek a kötelező hím-nő besorolással, az oroszlánfejet női torzóval és sas szárnyakkal kapcsolják össze, vagy csőrös fejjel látják el a női torzót. A heréit és a hermafrodita ugyancsak „szörny”. A női és a férfi test közötti anatómiai közép a hermafrodita. A plátói közép pedig, amely a firenzei és Erzsébet-kori újplatonikusoknál mégy gyakoribb volt: az androginia.

Gazdám iráni reménytelen szerelmem,

S ha nő vagyok, - ó szörnyű lesz a nap!

Hogy szenved majd szegény Olivia! (11.2.)

Ez a fiű/lány portré - mint örömforrás/kényszerképzet - szinte ugyanazokkal a szavakkal jelenik meg az Ahogy tetszikben, a Szonettekben és a Vízkeresztben.

A Herceg ezt mondja Viola/Cesarióról:

333