Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája

Rosalinda neme

I.

Az Erzsébet-kori színházban tizennégy, esetleg tizenöt-, tizenhatéves, természetesen még nem mutáló fiúk játszották a lányok, de még az érett nők szerepeit is. E fiúk a hagyományos kabuki onnagatájáhoi hasonlítanak. Csakhogy a japán színházban sohasem leplezik le a konvenciót a színpadon, nem törik meg durván az illúziót. Ám Shakespeare darabjaiban - néhány percre - legalább két ízben is lemeztelenítik a konvenciót, az illúzióból színpadi jelenet lesz, s mint az az idegenség megjelenésekor lenni szokott, a színpadi idő erre a néhány pillanatra áttűnik a nézők idejébe, és a színész elválik szerepétől.

Kleopátra, egyiptomi királynő, a római cézárok szeretője elküldi szolgálóját a kígyós emberért, s egy pillanatra máris nyafka fiúvá változik.

Fürge komédiások rögtönözve Adnak elő egyiptomi tivornyát,

Látjuk Antoniust berúgva és egy Nyafka fiú megjátssza Kleopátrát A szajha-pózban. (V.2.)

Az Ahogy tetszikbtn* Rosalinda - a fiú, aki ezt a lányt játssza, aki viszont utóbb fiúnak öltözve játssza a lányt - az utolsó felvonásban ledobta magáról ujjasát és

Shakespeare: Antonius és Kleopátra. Shakespeare összes mává. Bp., 1955. V. kötet. Fordította Vas István.

Shakespeare: Ahogy tetszik. Bp, éri. Fordította Szabó Lőrinc.

331