Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája
térd alatt megkötött, buggyos nadrágját, és az Epilógusban, női öltözékben, a földszinten álló közönség elé kiperdülve ezeket mondja: Nem szokás, hogy a hősnő mondja az epilógust: de ez se rosszabb, mint mikor a hős mondja a prológust. (...) Ha nő volnék, csókot kapna tőlem mindenikőtök, akinek tetszik a szakálla és az arca és akinek tiszta a lehelete: és biztosra veszem, hogy ahány átoknak szép a szakálla és jó az arca és tiszta a lehelete, az most, hogy e szíves köszöntő után meghajtok, énnekem is minden jót kíván. Ha nő volnék....Rosalinda” már hosszú szoknyában áll a nézők előtt, parókahaja a vállára omlik, s kecsesen meghajtja magát. Genet: A négerekének előadásain, ha nincsenek fehér nézők, egy fehér maszkos néger nézőnek kell ülnie az első sorban. A bíróság fehér bírókból áll, de a bírók szerepét fehér maszkos feketék játsszák. De hát mi is ez a ‘fekete’? - kérdezi Genet. És főleg: milyen színű?* (159. o.) Ebben az olvasatban Genet-t travesztálva megkérdezhetnénk: De hát mi is az a ‘nem’? És főleg: milyen a ‘nem’ neme? Northrop Frye elgondolkodtató mondatot írt a színházról a Natural perspective-ben, Shakespeare vígjátékait elemezve: „A valóság illúziója az illúzió valósága.” A színpad az illúzió valósága. Vagyis Frye után: a szex illúziója az illúzió szexe. A lány-fiú voltaképpen fiú-lány. De mi a neme? II. A fiatal színész, mielőtt kiserked a szakálla, fiúnak öltöző lányt játszik vagy fél tucatnyi Shakespeare darabban. De két vígjáték-remekműben az átöltözés nem csak konvenció, és nem kizárólag a szerelmes történet összekuszálását és kibogozását szolgálja. A Vízkeresztben és az Ahogy tetszikben a szerencsés végkifejlet allegrojában a nemek többértelműsége az, ami komolyan nyugtalanító, ami keserű ízt hagy a szánkban, amit nem fejtettünk meg teljesen, s amit a mai napig nem oldottak meg a színpadon sem. A Vízkereszt** első felvonásának második jelenetében Viola, miután partot ér Illyriában, ezt mondja: Thou shalt present me as an eunuch to him. Radnóti Miklós és Rónay György fordításában: * ** 332 Jean Genet: Drámák. Bp., 1986. Fordította Teller Gyula. Shakespeare: Vtzkereszf. Bp., é.n. Fordította Radnóti Miklós és Rónay György.
