Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája

4. Érdemes felfigyelni Johnson kommentárjára: .^Angelo bűnei kielégítően rászolgálnak a büntetésre, függetlenül attól, hogy ez a büntetés az ártatlanokat kívánja-e megvédeni a sérelemtől, avagy a bűntől akar-e példa statuálásával visszarettenteni, és úgy hiszem, minden olvasót bizonyos mértékig felháborít, hogy Angelo megmenekül. Vajon miféle enyhítő körülmény készteti az ekkor bátyját még halottnak hívő Izabellát aira, hogy Angelo védelmére keljen? Jó úton járt ő egészen addig, /Míg nem vetett reám szemet. Nem kétlem, hogy csavaros eszű poétánk azt kívánta itt beszámítani, miszerint anők semmit sem vesznek rossz néven, ami szépségük hitelét emeli, és legyenek bár mégoly erényesek, hajlandók megbocsátani minden vétket, amelyet- hitük szerint- bájaik hatásárakövettek el.” Sámuel Johnson onShakespeare. New Y ork, 1960.

5. Johnson értelmezése, mint mindig, most is igen tartalmas: „Miután két gyilkosnak megkegyelmezett, a herceg bánhatna kevésbé szigorúan is Luciával; de talán a költő azt a túlságosan is gyakran tapasztalható jelenséget szándékozott bemutatni, miszerint az emberek igen könnyen megbocsátjáka sérelmeket, ha azokat nem elleniikkövették eF’.

6. Az előadást Nevill Coghill és Raymond Raikes rendezte.

7. AzelőadástRobinPhilipsrendezte.

330