Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
Ebben az álnok jelenetben nincsenek elhallgatások. A vastag fátyol alá rejtett nő, Héraklész és Admétosz között, a ház előtt áll és vár. Admétosz azonnal észrevette, hogy a nő fiatal és alakra meghalt feleségére hasonlít. Azt magyarázza Héraklésznak, hogy a férfi-szolgák szobáiban nem helyezheti el a nőt, mert ott nem volna biztonságban; egyetlen megoldás van, Alkésztisz üres ágyában kell hálnia. Ám akkor két korholástól is félek: hogy városom népéből ez vagy az ne mondja: jótevőm elárultam, s más ifjú nővel hálok én; s magát az én tisztelni méltó holtomat, őt is tekintenem kell. (1057-1061) Az öregek kara, amely délben még örök kárhozattal fenyegette az újdonsült özvegyet (...) S urad hogyha tán új nyoszolyát kerít, bizony én nagyon meggyűlölöm majd s velem két kicsiny szülötted. (463^165), most, estefelé, sokkal filozófikusabban fogalmaz. Az Isten adta, az Isten vette el. Bizony, nem mondhatom, hogy boldog sorsú vagy; de azember tűrje mindig el, mitlstenad. (1070-1071) Olvashatjuk az Alkésztiszt a vendégszeretet dicshimnuszaként. A vendégszeretet jutalmaként a hálás Apollón salvus conductust csikart ki Admétosz számára a kérlelhetetlen Moháktól. Mivel vendégszerető volt, Admétosz fogadta Héraklészt felesége halálának napján. Mivel nagyon vendégszerető volt, házába engedte az elfátyolozott, ismeretlen nőt, s ily módon visszakapta feleségét. Admétosz vendégszeretete a Plautus- és Moliére-hősök „mániáira” emlékeztetnek bennünket. Admétosz úgy vendégszerető, ahogyan Harpagon fösvény, Arnolf féltékeny és Orgon hipochonder. De a komédiákban ezek a „mániák” mindig elnyerik a büntetésüket. Admétoszt ellenben megjutalmazzák vendégszeretetéért. Alkésztisz a házastársi hűség megőrzését kérte cserébe a vállalt áldozatért, Admétosz a hűtlenségéért nyerte vissza Alkésztiszt.8 A tragikus hősnek mindig megadatik az abszolút tisztánlátás képessége a végső döntés pillanatában. A „mániára” épülő vígjátékok hősei nemcsak a büntetésüket nyerik el, hanem néha meg is gyógyulnak, vagy, mint Orgon, ha rövid időre is, „kijózanodnak”. Vajon Admétosz is meggyógyult: (...) most látom csak (...) (940) - mondja, amikor a temetés után belép az üres házba. De mit lát Admétosz? Hogy a 28
