Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

ház piszkos, a gyerekek sírnak, nehéz gyorsan új feleséget találni, és mindezek tetejébe gyávának bizonyult.

Mit ér tehát az életem, barátaim,

ha csúf tartalma és csúfságos híre van? (960-961)

Az ismeretlen nőről kiderült, hogy Alkésztisz. Admétosz visszakapta a felségét. De nem gyógyult meg, és erkölcsileg sem született újjá. Az Alkésztisz G. B. Shaw valamelyik „kellemetlen darabjának” prológusa lehetne, mert az igazi komédia akkor kezdődik, amikor Alkésztisz a három nap elmúltával megszólal.

Gondunk csak a csodával van. A különböző rendű és rangú vígjátékokban nem szoktak csodák történni. Vagy tán itt se történt csoda? A racionalista és pozitivista Arthur W. Verrall, aki a realista színházon és a viktoriánus melodrámán nevelkedett, úgy vélte, hogy Euripidész minden művét kettős megközelítésban írta: az egyik megközelítési mód a szofista barátoknak szól, a másik, amelyben úgy tesz, mintha hinne az istenekben és a csodákban, az athéni népnek van címezve. Alkésztisz valój áb a n nem halt meg, Héraklész csupán kivette a sírból a letargiás álomba merült nőt. Ez a XIX. századi „letargia” számunkra kissé valószínűtlenül hangzik, de azért nem árt odafigyelni Verrall-re. Van valami igazság abban, amit mond. Az Alkésztisz happy endje gúnyos; volt is csoda, meg nem is volt csoda.

De talán van még egy harmadik lehetőség is. Héraklész valóban jólelkű volt, meg akarta vigasztalni szomorú barátját. Mégpedig minél hamarább. A fátylat már föllebbentették; a szép Ismeretlen Nő (...) nem Alkésztisz. Mit csináljon most Admétosz? Zsákutcába került, a saját csapdájába esett. Délben még így esküdözött a haldokló Alkésztisznek: E szót most is kimondom én, és állom is. (374) Néhány perce még így fogadkozott az öregek, Héraklész és az Ismeretlen Nő előtt: El nem hagyom, bár nincs már, inkább meghalok. (1096) Holott már fogja az Ismeretlen Nő kezét, már megígérte, hogy házába vezeti. A nő fiatal, szép, épp ez a termet és alak (1063) A túlontúl vendégszerető Admétosznak nincs más választása, egyet kell értenie Héraklésszel abban, hogy ez a nő - Alkésztisz. A második, bár sokkal fiatalabb feleségek gyakran megszólalásig hasonlítanak az elsőre.

Ó, drága nőmnek szemsugára, termete,

mit nem hittem, látlak reményemen felül! (1133-1134)

A szép Ismeretlen Nő hallgat, és még legalább három napig hallgatni fog. Vagy örökké. Az Alkésztisz tele van rejtéllyel, az Alkésztisz nem akarja feltárni titkait.

29