Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

Alkésztisz fátyla

Él is, de holt is, mindkettőt mondhatod.

(Alkésztisz,142*)

I.

Alkésztisz Admétoszért halt meg.

Apollón, aki Admétosznál, apherai királynál töltötte marhapásztorként éves vezeklését, a szíves vendéglátásért cserébe nagy ajándékot adott Admétosznak: valaki helyettesítheti őt halála órájában. De neki kell megtalálnia azt az embert - hogy ki lesz az, az isteneknek teljesen mindegy aki hajlandó meghalni helyette. Senki se vállalta az áldozatot: sem a barátok, sem az apja, sem az anyja. Csak a felesége. De Alkésztisz a halála előtt megeskette urát, hogy másodszor nem nősül meg.

Még jószerivel el se szállították a holttestet, Héraklész látogatja meg Admétoszt. A vendégszeretetéről híres Admétosz attól való félelmében, hogy barátja a gyász miatt nem akar megszállni otthonában, eltitkolta előle felesége halálát. A vendéget szobájába vezették, Admétosz pedig elment a felesége temetésére. Héraklész eközben leitta magát, és vidám dalra fakadt. Admétosz öreg szolgáját bántotta ez a vidámság, és közölte a vendéggel a szomorú igazságot. A becsületes Héraklész elszégy elite magát, s hogy jóvá tegye az illetlen viselkedésével okozott hibát, elhatározta, hogy visszaadja Admétosznak Alkésztiszt. Mire a házigazda hazaért a temetésről,

*

Euripidész: Alkésztisz. Bp., 1984. Fordította Devecseri Gábor.

21