Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

kedvelt fokozódását: Sia ammazzato! Sia ammazzato chi non porta moccolo! Vesszen, akinek nincs gyertyavége! - kiáltja oda egyik a másiknak, s igyebzik elßjni a lángocskáját... (408-409)*

így kezdődik az 1788-as római karnevál leírása Goethe itáliai naplójában: S minél erősebben visszhangzik mindenfelől a sia ammazzato!-üvöltés, annál inkább elveszti a szó félelmetes értelmét, annál inkább elfelejti az ember, hogy Rómában van, ahol ez az átok akármilyen kicsiség miatt könnyen betelik hol ezen, hol azon.

A kifejezés jelentése hova-tovább egészen elmosódik S ahogy más nyelven nemegyszer káromkodásokat vagy ocsmány szavakat hallhatunk az ámulat vagy az öröm kifejezésére: úgy lesz ezen az estén a sia ammazzato! is jelszóvá örömkiáltássá, minden tréfa, évődés és bók refrénjévé (...) Tombolva tusabzanak minden rendűek-rangúak s minden korúak: fölkapaszkodnak a kocsihágókra, nincsenek biztonságban a fiiggőlámpák, sőt az utcai lámpák sem, a gyerek kioltja apja világosságát és közben fáradhatatlanul üvöltözi: Sia ammazzato il Signore Padre!** Hiába rója meg apja ezért a neveletlenségért; a gyerek arra hivatkozik ma este szabad neki, s még keményebben átkozza apját. (Goethe id. mű 409-410)

Ionesco azt írta a Jegyzetekben: Csak a nevetés nincs tekintettel semmiféle tabura... csak a humorérzék adhat olyan erőt, amelynek segítségével el tudjuk viselni a lét tragédiáját. Mint ahogyan korábban az „abszurditás ösztönös megsejtése”, éppígy ez a „lét tragédiája” is az ötvenes évek divatos filozófiájának lerótt adó. Ionesco igazi „megsejtése” az volt, hogy visszatért a karneváli vigassághoz, amelyben - akár a régi szaturnáliákban - benne volt a mai szorongásunk is, ám a Halál álarcosaihoz falloszos maszkok társultak, és így minden jel a visszájára fordult, a gyászszertartás lakodalmi szertartássá változott.

Már csak azért sem találunk benne semmi idegenszerűt, ha most egyszerre egy sereg maszkot látunk a szabadban - írja Goethe -, mert megszoktuk, hogy az egész esztendő folyamán találkotunk hasonló jelenetekJtel a derűs, vidám ég alatt. (...) Nem esketik meg temetés úgy, hogy a céh ne ünnepi öltözetben kísérGoethe: Utazás Itáliában. Bp., 1961. Fordította Rónay György. Vesszen apámuram!

139