Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
régebbi meghatározását Vackor mester mondta ki A szentivánéji á/omban, amikor a színészeit az első próbára szólította: No hát, a darab egy igen siralmas komédia, Pyramus és Thisbe borzasztó kegyetlen haláláról. (I. 263-264.)* Ezt a hosszú címet úgy is olvashatjuk: „Pyramus és Thisbe kegyetlen halála”, vígjáték; de ez a leggyászosabb vígjáték. Az athéni mesteremberek által eljátszott színmű a Rómeó és Júlia bolondos paródiája, amelyet a „legfenségesebb és leggyászosabb tragédiának” neveznek. Rómeó és Júlia legkegyetlenebb halála és Bérenger legkegyetlenebb halála az Ingyenölőben és a Haldoklik a királyban vígjátékká változott, de ezek a legkegyetlenebb vígjátékok. Vegyünk csak egy tragédiát - írta Ionesco a Jegyzetekben - gyorsítsuk föl a mozgást: máris egy vígjátékot kapunk (...) egy tragikomédiát. Még határozottabban: Burleszk-szöveggel drámai játék, drámai szöveggel - bohózat. Ionesco darabjainak első bemutatói az ötvenes években, különös újszerűségükkel egyszerre váltottak ki lelkesedést és tiltakozást, elragadtatást és megbotránkozást. De a tragikus játékok meghökkentő újszerűségével Ionesco a komikus színházi és karneváli szertartások legősibb és legtovább élő hagyományaihoz kanyarodott vissza, amelyekben a feje tetejére állítják a világot, a koldust királlyá választják, a bolondok hajója az emberi létet jeleníti meg, a bohócok világi és egyházi szertartásokat mutatnak be, a Halál az álarcos menettel végigvonul a városok utcáin, a haldoklás egyenlővé válik a nemzéssel, és „vidám lesz az élet”. II. Alighogy besötétedik a magas házak közé ékelt, keskeny utcán, itt is, ott is fények tűnnek föl, fények lobbannak az ablakokban, és az emelvényeken, s hamarosan oly általánossá válik ez a tűz-forgalom, hogy az egész utcát megvilágítják a lobogó viaszgyertyáik. A balkonokat áttetsző papírlámpákkal díszítik, az ablakokból minden kéz gyertyát nyújt ki (...) Most aztán mindenkinek kötelessége, hogy égő gyertya legyen a kezében, s lépten-nyomon hallani a rómaiak * * Shakespeare: A szentivánéji álom. Bp., 1961. Fordította Arany János. 138
