Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
A tragikum metafizikus vigaszt nyújt. A metafizika nélküli tragikum, a semmivel nem igazolt egyetemes haldoklás, a reménytelen abszurditás: nevetséges. Már nevetni is lehet rajta - írja Ionesco. De hol? A színpadon. A nevetséges tragikum - színházi műfaj. Ionesco 1960-ban a következőket írta: Amikor a régi szerzők a komikumot elegyítik a tragikummal attól a hőseik mégsem válnak nevetségessé: felülkerekedik a tragikum. Én valami ezzel ellenkezőt művelek: az alakjaim először komikusak, egy pillanatra tragikussá válnak, és komikusán vagy tragikomikusán végzik. A tragikomédia avagy a tragikus vígjáték - a kifejezés és a színházi műfaj - az átalakulás istenének, Mercuriusnak a találmánya. Ha kívánjátok megteszem, hogy a tragédia komédia legyen, bár egy verse se változik (55-56)- mondja Mercurius Plautus Amphitruójénak Prológusában’'. Ionesco a Kopasz énekesnőt „ellenszínműnek” a Különórát „tragikus komédiának”, a Székeket „tragikus tréfának” nevezi. A Kötelesség oltárán című darabjában Nicolas azt magyarázza a Rendőrnek: Akkor nincs se dráma, se tragédia: a tragédia komédiába fordul, a komédia tragédiába, és vidám lesz az élet (...) vidám lesz az élet (...) (Ionesco id. mű 192). Megtévesztő volna itt a „tragikomédia” terminust használni. A „vidám élet”, amelyet Nicolas a Rendőrnek jósol: „tragikus játék”. Ha az arisztotelészi meghatározásokkal élnénk, akkor a szánalom és az együttérzés helyett a nevetés párosulna a borzalommal. A tragikus hősöknek először bohóckodva kell játszaniuk a szerepüket, hogy azután a tragikus szituációk bohóckodó eljátszása hirtelen felvillantsa egy pillanatra a régebbi fenyegetést, amelyet végül mégis legyőz a nevetés, hogy „vidám legyen az élet”. Ionesco az esszéiben is és a darabjaiban is, a Székektől a Jacques-t6\ és az Amédée-tői kezdve az Ingyenölőiig, a Haldoklik a királyig a nevetséges tragikumot tragikus nevetségességgé változtatja. Úgy látszik, hogy a színházi jelzések e kettős felcserélése és a tragikus és a komikus sorrendjében kétszeri megfordítása tartalmazza a tragikus bohózat képletét. E drámai műfaj talán leg- * * Plautus: Amphitruo. Szombathely, 1963. Fordította Devecseri Gábor. 137
