Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

még a nagybátyja is, még Biirstner kisasszony is, aki ugyanannál a gazdasszonynál bérel szobát. Még a mosónők is a Bírák fehérneműjét mossák, még a festők is csak a Bírák arcképét festik.

Az átváltozásban az egész világ egy kispolgári bérházban lévő második vagy harmadik emeleti, néhány szobás lakásra redukálódik. A Gregor Samsa szobájából az ebédlőbe nyüó ajtót bezárják, a gigantikus méretű százlábúvá változott ember a falakon mászkál, vagy a mennyezethez tapadva alszik. A falon túl az apja, az anyja és a húga halkan beszélgetnek, és emberi eledelt esznek. Gregor Samsa képtelen emberi nyelven megszólalni, szobájából kiviszik a bútorokat, a húga ad be neki holmi hulladédokat, penészes ételmaradékokat.

Mindkét történet halállal végződik. Akár egy kutya! (...) Ezek K. utolsó szavai. A kutyákat nem szokták szíven szúrni. Josef K.-t, az Everymant nem úgy ölik meg, mint a kutyát, hanem úgy hal meg, mint egy kutya.

Gregor Samsa is kutyaként hal meg, bezárva sötét szobájába, magányosan. Az élők a bezárt ajtón túl maradtak. A falon túl.

Kafka ránk hagyományozta a saját horrendumít. És ettől a hagyatéktól többé már nem szabadulhatunk. Egy szép napon, reggel, nem kapjuk meg a reggelinket. Két ismeretlen férfi lép a szobánkba. Egy szép napon, reggel, iszonyatos féreggé átváltozva ébredünk fel az ágyunkban. Letartóztattak bennünket. Rákosak vagyunk.

Kafka Vimaginäre-je a mi valóságunk. A kalitka megtalálta a madarat. A telefon még csöng, de a vonal túlsó végén már senki sem szólal meg.

Fordította Fejér Irén.

JEGYZETEK

1. G.G. Só\em, Lm Kabbale el sasymbolique. Párizs, 1975.20.

2. Tos\\íko\m\s7M.SenseandNonsenseinZenBuiMism.¥jwoí,, 1970. (Leiden, 1973) v. 39.184- 186.

3. Kafka irtózott az irodalmi metaforától .1921. december 16-án ezt jegyezte le naplójába:, A metaforaegyike azon dolgoknak, amelyek az írásban való kétkedésre késztetnek”.

134