Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

De mi a hit Kafka számára? A hit - írja Kafka a Szemlélődés 83. aforizmájában - olyan, mint a guillotine, olyan nehéz, olyan könnyű.

A hit olyan, mint a guillotine... - az az érzésem, ez Kafka legkierkegaardosabb mondata. De ez a mondat is olyan, hogy ha képre, konkrétumra fordítjuk le, nyomban elveszti metafizikus értelmét. A metonímia a nyak és a gyilkoló él közötti reálicóban rejlik. „A hit olyan, mint a guillotine” - folyamat, amely kivégzéssel zárul: De már a torkára fonódott az egyik úr keze, a másik pedig mélyen a szívébe döfte s kétszer megforgatta a kést. K. szeme megtört, de még látta, hogy a két úr szorosan az arca előtt összedugja a fejét, s az ő végvonaglását figyeli. - Akár egy kutya! - mondta K„ s úgy érezte, szégyene talán még túléli őt.

V.

Eliade és sok hittudós a tremendum szóval határozzák meg a misztikus tapasztalatok mibenlétét. A tremendum az isten létezésének és a halál közelségének hirtelen megtapasztalása. A tremendum megvilágosodás, amelyben rémület és boldogság van. De Kalka világában csak a guillotine. Az antropológusok számára a megszentelt és a tisztátalan szorosan kapcsolódik egymáshoz, mindkettő ugyanazt a tiltott zónát jelenti. A szentség és a tisztátalanság egy és ugyanazon tabu, bár a jelük fordított, pontosabban megfordítható. Mindkettő, a szentség és a tisztátalanság is, borzasztó. De Kafka világában nincs szentség, Kafka világa csak a borzasztót ismeri.

Kafka életét, de kiváltképp életének utolsó tíz esztendejét, Kierkegaard nyomán „halálos betegségnek” nevezhetnénk, leveleinek, naplójának, regényeinek és elbeszéléseinek szinte minden lapján érezhető a félelem és a reszketés. De ez nem az a félelem és nem az a reszketés, amelyről Kierkegaard ír.

Kalka. mint azt Naplójából tudjuk, betegesen félt az egerektől, reszketett és hányingert érzett, ha meghallotta cincogásukat és kaparászásukat. Kissé vulgáris példa, de Kafka életében és mondhatnánk minden írásában a horror mindig fizikai, mindig testi. Kafka írásaiban a borzalom, a horrendum, az Angst mindig megaláztatás és szégyen, de gyakran humoros formában jelentkezik, többek között ezért olyan rendkívüli a kafkai életmű. Kafka, mint azt Max Brod tanúsítja, hahotázva olvasta fel müveit barátainak. Ugyanezt mondták Gogolról is. Kafka iszonyata nevetséges, de a gogoli „iszonyatos nevetség” Kafka esetében még iszonyatosabb.

132