Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
teljesebb formában, a késő reneszánsz és a barokk korának német fejedelemségeiben. Az embléma a paradox vagy a gnóma képzőművészeti ábrázolása. Ilyen ismert embléma volt „a saját farkába harapó kígyó”. Az emblémák szinte korlátlan lehetőséget nyújtanak a szimbolikus vagy paradigmatikus olvasatra. A „kalitka”, amelyik madarat „keres”, a mozgó kalitka, az aktív kalitka, az előre odakészített kalitka a szimbolikus kódrendszerben a következőket jelentheti - a lélek elfogására felállított ördög-csapda, lélek-kelepce, a megváltottak és az elkárhozottak kálvini eleve elrendeltsége, vagy a politikai szimbolikában - a kalitka mint Állam, az Állam mint börtön. A freudi szimbolikában a valamit „kereső” kalitka a felettes én imágója. A perben a kalitka reggel látogatta meg Josef K.-t, mint a Halál a bűnös halandót a középkori drámairodalom remekművében, az Everymanbw. A per elbeszélés, de ez a regény épp olyan színpadias, mint az Everyman. Konkrétságában - a mozdulatok, a mozgás és a lélek linearitásának is nevezhetjük - A per látható. Színre vitték, megfilmesítették A pen, de mindez nem elég, Kafka regénye képi színre vitelre, transzkripcióra vár. A gráf mindig de-szimbolizálás, de-allegorizálás, vagy használjunk pontosabb kifejezést - de-konstrukció. A gráf és a szöveg rajzként való olvasata a nem-várt, nem-sejtett, rejtett relációk, kapcsolatok hirtelen és durva vizuálissá tétele. A rejtett ezen sokkoló hatású feltárása figyelhető meg Max Ernest, s tán még inkább Magritte képein. Mind ez ideig senki sem vállalkozott arra, hogy elemezze azt a hatást, amelyet Kafka gyakorolt a posztmodemista vizuális művészetre. A szimbolikus hermeneutika ismét allegóriát vagy metaforát csinál a gráfból, a „kalitka” metafora, a,keres” metafora, a „madár” metafora. De Kafka kalitkájában” nem a metafora vagy a konvencionális szimbólum a reveláció, hanem a váratlan metonímia.3 Ennek az aforizmának a metaforikus olvasata triviális. A metafora alapja a jelentésátvitel, a hasonlóság vagy a hasonlóság szimbolikus illúziója. A metonímia alapja az érintkezési és sorrendi kapcsolat. A metonímia, mint azt Frazer a strukturalisták és a szemantológusok jelentkezése előtt leírta, szintén a fertőzés és a bemocskolás relációinak bemutatása. A miazmától való rettegés a metonímikus fantáziából fakad. Kafka ismerte ezt a félelmet és ezt a rettegést. A vadász és a vad, a vadászó és a vadászott közötti reláció ugyancsak metonímikus. A kalitka és a madár közötti kapcsolat metonímikus. A kereső” kalitka 129
