Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

A KALITKA MADARAT KERES

Gerson Sólem a Kabala szimbolikájáról írt kitűnő tanulmányában egy parabolát idéz az Órigenész zsoltár-magyarázatból, a Patrologia Graeca-b6\.' Órigenész a caesareai talmudista egyetem egy meg nem nevezett rabbijától hallotta ezt a parabolát. A Szentírás és valamennyi szent könyv olyan, mint egy ezer meg ezer szobás kastély. Mindegyik szoba ajtaja előtt hever egy kulcs, de ez a kulcs nem azt az ajtót nyitja, amelyik előtt hever, hanem egy másik ajtót.

Nagyon is lehetséges, hogy Kafka ismerte ezt a parabolát. De engem e pillanatban nem az érdekel, hogy a Kabala milyen - a filológusok szerint közvetlen - hatással volt Kafka szimbolikájára. Sokkal jobban érdekel e parabola olvasata. Mi az, hogy rossz kulcs? A rossz kulcs voltaképpen jó kulcs, csak egy másik ajtóhoz jó. A kulcsoknak jókra és rosszakra való felosztása önkényes felosztás, illetve csak egy ajtóra vonatkoztatva fogadható el. Nincsenek rossz kulcsok, de egy bizonyos kulcs csak egy bizonyos zárba illik. Csak a hamis kulcs, a kulcs-csaló, a tolvaj- vagy álkulcs illik minden zárba. A caesareai talmudisták kulcsos parabolájában egyik kulcs sem álkulcs. Ám mindegyik kulcs csak egy ajtót nyit. És elcserélték a kulcsokat.

De ki cserélte el? Ki a felelős a kulcs-cserékért? Ki cserélte el a kulcsokat, és miért? A véletlen? A kozmikus erők váratlan intervenciója? A repülő csészealjak? Vagy tán a személyzet rossz tréfája volt e kulcs-csere? Esetleg maga a sok ezer szobás kastély Gondnoka akart próbára tenni valakit? Netán maga a minden dolgok Ura? Ki fejtheti meg e talányt?

A kulcs nemcsak tárgy. Rekvizitum. A lélek csak akkor válik szabaddá - írta Kafka a Szemlélődés című novellagyűjteményében -, ha megszűnik rekvitizum

125